Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Az ország közigazgatási felosztása. A nádor területi illetékessége

Árva megyétől Pozsonyig, Pozsony, Szakolca vagy Trencsén székhellyel, őrizte a lengyel, sziléziai és morva határt a következő főkapitány. A harmadik magyarországi főkapitány — akit Esterházy Pál már ismertetett fordított szóhasználatával dunáninneninek nevez — a Pozsonytól a Dráváig terjedő területen működött, Sopron vagy Kőszeg székhellyel. Ehhez a részhez kapcsolódott az akkor még Magyarországhoz tartozó cilli tartomány. Addig, amíg a török meg nem döntötte a görög birodalmat, ennek határán is volt három főkapitányság (generalatus). Az elsőnek székhelye Bulgáriában, Várnánál, a másodiké ugyanott, Szófiában, a harmadiké Dalmáciában, Iadrában volt. Ezek a görög határ mentén őrködtek. Az eddig felsorolt generálisokon, vajdákon kívül ott voltak még a bánok is (bani seu reguli), úm. Dalmáciában, Boszniában, Horvátországban, Bulgáriában, Szerbiában és Szlavóniában, akik azonkívül, hogy ezeket a tartományokat igazgatták, védték a határt Velencével szemben is. Esterházy Pál ezeknek a magyar királyoktól függő kisebb hűbéres tartományoknak felsorolásával több évszázad fejlődését foglalta össze, azon a módon, ahogyan arra saját korában emlékeztek. Ez a határvédelmi és belső közigazgatási rendszer, amint ismertetése végén rámutat, I. Lajos király korában érte el teljes kifejlődését. Ám ezután jött a török. A török megdöntötte a görög birodalmat, s elfoglalta a Magyarországhoz tartozó területek nagy részét is. Előrenyomulásának egyik jelentős állomása volt a nikápolyi csata, ahol Zsigmond császár és király nagy vereséget szenvedett.

12 Utána a török elfoglalta majdnem egész Bulgáriát, s ezért az itt levő főkapitányságok székhelyét előbb Végszendrő várába, majd Belgrádba kellett áttenni. Amikor pedig Belgrád is elesett,

13 akkor a dunáninneni kapitányság székhelye Pest, a dunántúlié pedig Sopron lett. Amikor Buda is elesett (1541), az új főkapitányi székhelyeket Szigetre, Egerbe, Tokajba és Bihácsra tették át. Bihács eleste után az erőddé kiképzett Károlyváros lett ennek az országrésznek főkapitányi székhelye. Sziget eleste és Zrínyi Miklós halála után

14 ez a székhely átkerült Kanizsára. Eger eleste után

15 az itt levő főkapitányi székhelyet áttették előbb Esztergomba, innen pedig Érsekújvárra, a tokaji székhelyet pedig Kassára. Később a török elfoglalta Kanizsát is, Érsekújvárt is.

16 Ezek helyett (Zala) Egerszeg és Sempte lett főkapitányi székhely. Ide csatolták még a korábban nem létező győri főkapitányságot is. A nádor beszámolója végén javaslatot tett arra, hogy a török kiűzése s az ország régi területének visszaszerzése után hol szükségesek főkapitányságok, ezeknek mi legyen a székhelye, s hol mennyi magyar és német katonát tartsanak. Esterházy Pál megválasztásának idején s a fenti felterjesztés készítésekor is hat „generalatus" azaz főkapitányság volt az országban, értve ezen a királyi Magyarország területét: a felsőmagyarországi (kassai), a dunáninneni (bányavidéki), a győri, a dunántúli (Kanizsával szembeni), a varasdi és a károlyvárosi (Horvátországban és Szlavóniában). Megjegyezzük, hogy Esterházy Miklós nádor ezekhez hozzászámította még az egyik főkapitánysághoz sem tartozó Komárom várát, továbbá a székhely nélküli báni és tengermelléki főkapitányságokat is.

17 Győr és