Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Az ország közigazgatási felosztása. A nádor területi illetékessége

Komárom királyi váraknak Esterházy Pál idejében is nagy szerepe volt, mivel az Ausztria és Bécs felé vezető utat védték. Főkapitányaik nem magyarok voltak, sőt a győri főkapitányságot általában a haditanács mindenkori elnöke kapta, aki mellett egy magyar főúr viselte a helyettesi (ún. vicegenerálisi) tisztet. A Dunántúlon általában a Batthyány család tagjai töltötték be a főkapitányi tisztet, a nádor idejében Batthyány Kristóf, majd fia, Ádám. Helyettesük a középbirtokos családból való gyöngyösi Nagy Ferenc volt.

18 Esterházy Pál bányavidéki főkapitányságának székhelye az elesett Érsekújvár helyett a Vág mellett fekvő Sempte volt, ahol idősebb Bercsényi Miklós töltötte be a helyettesi tisztet. A többi főkapitányságban szinte mindig idegen főkapitányokat találunk, elsősorban Horvátországban és Szlavóniában, ahol az osztrák örökös tartományok adóját használták fel a végvidék fenntartására. De sokszor a felső-magyarországi rész katonai feje, a kassai főkapitány is a császári főtisztek közül került ki. Esterházy Pálnak sikerült keresztülvinnie, hogy 1682-ben Csáky István ottani nagybirtokos, a későbbi országbíró lett a főkapitány, helyettese pedig Barkóczy Ferenc.

19 Amint látjuk, mindegyik országrész egy-egy katonai és közigazgatási egységet jelentett, élén a főkapitánnyal,

20 aki a területén működő egyházi hatóságokra, mindenekelőtt a püspökre is támaszkodott az országrész igazgatásának sokrétű munkájában. A Imicuk, feikeiéseK üulta, sok gondot okozó Felső-Magyarország rendbehozatalára a nádor Csáky István mellé 1681-ben megfelelő egri püspököt javasolt Benkovics Ágoston személyében,

21 azonban ez váradi püspök lett. II. Erdély az 1686., majd 1690. évi szerződés, illetve diploma után is megtartotta különállását, s egyre inkább a Bécsben szerveződő erdélyi udvari kancellária fennhatósága alá került, a nádor és az ország állandó tiltakozása ellenére is. A Részek megyéit, amint az adóügyi fejezetben látni fogjuk, a nádor bevonta az országos adóösszeírásba, de közigazgatásilag továbbra is Erdélyhez tartoztak, oda jártak országgyűlésre is.

22 /7/. Horvátország, Dalmácia

23 és Szlavónia területén a bánnak volt a nádoréhoz hasonló, bár csekélyebb keretekben mozgó közjogi hatásköre. Ez nem azt jelentette, hogy Horvátország kivált volna a magyar állam közigazgatási és igazságszolgáltatási szervezetéből. A töröktől fenyegetett végvidékről lévén szó, a bán hatáskörénak katonai része volt a legfontosabb. Az ottani nemesi felkelést ő szervezte és irányította, a nádor csupán parancsot adott felállítására, és javaslatokat tett felhasználására.

24 A bánnak nem volt a nádoréhoz hasonló birtokadományozási joga, Horvátországban is csak a nádor adományozhatott 32 jobbágy telekig terjedő birtokot. Az 1687-1688. évi országgyűlésen hiába kérték, hogy a bán is kaphasson hasonló s legfeljebb 16 jobbágy telekig terjedő adományozási jogot.

25 Igazságszolgáltatási téren a báni táblától fellebbezett perek a királyi kúriához kerültek, ahol az országbíró foglalkozott velük.

26 A honvédelemre szükséges adó nagy részét a török veszélynek szintén kitett osztrák tartományok egy része fedezte, de az 1690-es évek végén a nádor keresztülvitte, hogy a horvátországi megyék és városok is bekerüljenek az országos adóösszeírásba. Évenként rájuk is kivetették az országos adó bizonyos hányadát, azonban a tényleges fizetés alól rendszeresen felmen3* 35