Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Az ország közigazgatási felosztása. A nádor területi illetékessége

vényhozók azonban Pozsonyból tekintették át az országot.

5 De olykor az is előfordul, hogy a nádor a hivatalos elnevezést használja. Mindenesetre, ha nem törvényszövegben, királyi leiratban találkozunk ezzel a két elnevezéssel, ajánlatos pontosan utánanézni, milyen megyékről van szó ezek területén.

6 Az országrészekről és a hozzájuk tartozó megyékről s egyéb, kisebb közigazgatási területekről, valamint az 1613-1723 közötti változásokról táblázatot készítettünk.

7 Felső-Magyarországhoz Esterházy Pál megválasztása idején 13 északkeleti vármegye tartozott. Az 1690-es évektől kezdve azonban a Felső-Magyarország elnevezést a törvényszövegekből és egyéb hivatalos iratokból fokozatosan kiszorítja a tiszáninneni rész (

Partes Cistybiscanae) kifejezés, ami nem teljesen fedte a valóságot, mert néhány megyéje átnyúlt a folyó balpartjára, tehát a Tiszántúli részre is, úm. Bereg, Heves és Külső-Szolnok, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa. A bal parti megyéket, amelyek vagy a töröktől kerültek vissza, vagy az Erdélyi Részek területéből kapcsolták ideiglenesen Magyarországhoz, ekkoriban kezdték Tiszántúli részek (Partes Transtybiscanae) néven nevezni. Az 1690-es években és a XVIII. század elején még itt szerepelnek a Részek megyéi, az 1723. évi törvényekben már nem: ekkor viszont a Tiszántúli részeknél találjuk a korábban tiszáninneninek nevezett Bereg, Szabolcs, Szatmár és Ugocsa megyét. 1697 végétől a Rákóczi-szabadságharcig létrejött még egy fajta területi felosztás, amely Alsó- és Felső-Magyarországot és a törököktől visszafoglalt területeknek egy részét osztotta három adókerületre, úm. a pozsonyi, a budai és a kassai kerületre. A kerületek nem fedték a fentebb ismertetett országrészeket, hanem azokat északról délre húzódó irányban összevonták. Ezt a felosztást az adóügyi fejezetben ismertetjük. A felsorolt közigazgatási egységeket latinul circulusnak, disctrictusnak, magyarul „föld"-nek nevezték. „Ez a föld, kegyelmes uram, olyan oppressioban vagyon" — panaszolta Felső-Magyarország követe a nádornak 1694-ben.

8 1703 decemberében a nádor úgy rendelkezett, hogy „az dunántúli föld" 2000 lovast és 2000 gyalogost állítson ki.

9 1708-ban Tolvay Gábor volt nádori ítélőmester megírta Bercsényi Miklósnak: „... én ugyan másba nem látok difficultast, hanem csak Dunántúl való földben.. ."

10 Esterházy Pál 1688. április 3-i, az Einrichtungswerk-bizottság felszólítására készült felterjesztésében

11 történeti visszapillantást ad ezeknek a kerületeknek, „föld"-eknek kialakulásáról. Leírása az Árpád-házi királyok koráig nyúlik vissza s ha részleteiben lehet is tévedés, a folyamatot jól rögzíti. Akkor az országnak a Fekete-tengerig előretolt határát az oláhországi és a moldvai vajda őrizte; utóbbi a tatárok és Podolia szomszédságában állt készenlétben. A vajdák a magyar királyoktól zsoldot nem kaptak, mivel egyben saját határukat is védték, s nem is adóztak a királynak, hanem több ezer forint értékű évi ajándékot küldtek neki. Hasonló módon őrizte az országnak Lengyelország felé eső határát, egészen a máramarosi hegyvidékig, az erdélyi vajda. A következő lengyel határszakasz mentén volt akkor a tiszántúli főkapitányság, Huszt vagy Munkács székhellyel, amelynek területe Máramarostól Szepes és Árva megye határáig terjedt. Ettől nyugatra 3 Iványi Emma 33