Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A hivatal és a kancellária. A nádori levéltár
a nyolcados törvényszékeken működő ülnökök tanult emberek legyenek, tudjanak latinul és értsenek a joghoz. Ismeretes azonban, hogy a XVII. századra jellemző latinos jogászműveltség országos viszonylatban s főképpen a középnemesség körében mennyire felületes volt. A nádor és kortársai, valamint a fiatalabb hivatalnokok az 1640-es évektől kezdve az 1670-es, 1680-as évekig végezték középfokú (kivételesen felsőfokú) tanulmányaikat. A nádoron kívül kevés hivatalnokról volt megállapítható, hol járt iskolába. Latint több helyen is tanulhattak, de legjobb eredménnyel a jezsuitáknál. 40 Nehezebb volt a helyzet a jogtanítás terén. A jezsuita rend nagyszombati egyetemén világi oktatókkal ellátott jogi kar is működött, ahol nemcsak római, hanem a XVII. század közepe óta hazai jogot is tanítottak, ha nem is rendszeresen. 41 S több kortárs — így II. Rákóczi Ferenc — 42 megállapítása szerint nem is magas színvonalon. Magasabb fokú jogi képzés megszerzése érdekében a nádor sem tartotta megfelelőnek a hazai intézményeket. A főpapoktól s mindenekelőtt a kancellároktól azt kívánta, hogy a teológiát és a jogot lehetőleg a római Collegium Germanico-Hungaricum többéves tanfolyamain sajátítsák el. 43 Ez azonban világi középnemesek számára nem volt járható út. így gyakran hangzott el bírálat egyes tisztségviselők (pl. Orbán István személynök, 44 megyei alispánok, sőt Korompay Péter kancellár 45 ) fogyatékos jogi képzettségéről. Az országos átlag ezen a téren még a következő században sem javult. 46 S még akkor is hiányoztak a hazai oktatásból a gyakorlati tudományok (számolás, mértan stb.), 47 amelyekre pedig a gazdasági ügyek intézésénél szükség lett volna. 48 S az 1723: 70. törvénycikk 4. §-a arról szól, hogy Magyarországon addig az állami és katonai közügyeket szolgáló tanokat egyáltalán nem tanították az egyetemen, illetve az akadémiákon. Fel kell tételeznünk, hogy a nádor középnemesi hivatalnokai középiskolai, esetleg akadémiai végzettség után a gyakorlatban sajátították el a szükséges tudnivalókat, pl. mint a királyi tábla vagy más szervek kezdő hivatalnokai, ítélőmesterek, ügyvédek segédei. De többüknek, akik alispánok, ítélőmesterek, ügyvédek, jogászok fiai voltak, otthon is alkalmuk nyílt alapos ismeretek szerzésére. Egyesek nem kezdő korukban kerültek nádori szolgálatba, hanem hosszabb ideig tartó megyei, városi hivatalnoki vagy ügyvédi működés után. Maga a nádor azon volt, hogy megfelelően képzett hivatalnokokat állítson maga mellé, olyanokat, akik napi hivatali munkájuk mellett országgyűlési tárgyalásokon, szakbizottságokban is megállják a helyüket, alkalmasak a bécsi udvarhoz és miniszterekhez, olykor magához a királyhoz való kiküldetésekre, sőt a két szabadságharc alatt Thökölyvel, Rákóczival folytatandó diplomáciai tárgyalásokra. A török korszak hagyományaként a nádor egyes hivatalnokai nemcsak katonai képzést kaptak, hanem csatákban is részt vettek. így nemcsak saját szűkebb szakmegbízatásuknak tudtak eleget tenni, hanem felhasználhatók voltak a nádori hatáskörnek szinte valamennyi területén. Nádori szolgálatukkal egy időben néhányan megyei alispánok is voltak (Szenté Bálint, Skarbala András, Orbán Pál), s a királyi tábla tagjai, illetve ülnökei (az alnádorok, az ítélőmesterek és két főtitkár: Benyovszky Mátyás és Jeszenszky
