Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A hivatal és a kancellária. A nádori levéltár

A továbbiakban a nádor segítőtársairól, az általa választott és fizetett hivatalnokokról részletesebben is szó lesz — előbb általánosságban, azután néhány kisebb életrajz keretében —; a nádori hivatalnokoknak az ország és a bécsi miniszterek előtt is meg kellett állni a helyüket. Az akkori társadalomban elfoglalt helyüknek és tevékenységüknek vizsgálata a hivatal működését személyi oldalról is megvilágítja. Származásukra, nézve a nádori hivatalnokok nemesemberek voltak, a vezetők a középnemességnek jómódú felső s még feljebb törekvő rétegéből. Egyes családok neve már a XIV-XV. századi oklevelekben is feltűnik. Nádori szolgálatuk alatt többen kaptak báróságot — így az alnádorok —, mások családja néhány év vagy évtized múltán került be az arisztokrácia soraiba. Alkalmuk nyílt nádori adomány és magánadomány folytán birtokukat gyarapítani, egy-egy megyében levő uradalmukat kikerekíteni, s hasznos összeköttetéseket szerezni. Ami a korszakban ritka eset, legtöbbjüknek készpénze is volt, amit rendszeresen kamatra adott kölcsön, több esetben 2-3000 forintot magának a nádornak is. Többségüknek lakóhelye, birtoka Alsó-Magyarországon volt. Katolikus vallásúak voltak, mint a királyi hivatalok tisztviselői;

35 akadt közöttük nemrégiben áttért protestáns is, így FelsőMagyarországról Szirmay István ítélőmester. Az alább következő életrajzokból kitűnik, hogy egymással nemegyszer rokoni kapcsolatban álltak. Pinnyey alnádor magának a nádornak volt rokona. Többen közülük nádori familiárisok,

36 így a titkárok, a kancelláriai hivatalnokok és az uradalmi tisztikar tagjai. Az alnádorok és ítélőmesterek esetében ezzel a kifejezéssel nem találkozunk, bár Szenté alnádor Esterházy „régi szolgájá"-nak vallotta magát, akinek kötelessége urával kényes híreket is közölni. A hivatalnokok familiárisi szerződését nem láttam.

37 A familiaritás még országszerte erős kapocs volt. A középnemesi családok tagjairól, ha később magas hivatalba kerültek is, általában kimutatható, hogy melyik, főleg környékükön élő főúri család „familiá"-jához tartoztak.

38 Tevékenységükben megfigyelhetők a familiárisokkal szemben korábban támasztott, akkor írásba is foglalt követelmények: az úr szolgálata hivatalos és magánügyeiben egyaránt, számára hírszerzés, tanácsadás, pénzkölcsön nyújtása, titkainak megőrzése stb. A fenti szempontokon kívül az alkalmazásnak igen lényeges feltétele volt a szakképzettség. A nádori hivatal sokban különbözött részben az örökös tartományok, részben az európai államok ekkor alakuló új központi hivatalaitól, de hasonlóvá tette hozzájuk az a körülmény, hogy a korszak kívánalmainak és a nádor saját igényességének megfelelően érvényesült benne a szakszerűség elve. Ebben az időben az alnádor a többségükben az ítélőmesterek is már úgy számítottak, mint az igazságszolgáltatásnak állandó szakhivatalnokai.

39 Hivatali főnökük halála vagy távozása esetén is vagy átvette őket az utód, vagy hasonló jellegű alkalmazást kaptak, esetleg előléptek. Az alnádorsággal, mint láttuk, együtt járt már a bárói cím. A bíráskodásban részt vevő személyektől korábbi törvények is megkövetelték a szaktudás bizonyos fokát. Például az 1547: 4. törvénycikk 4. §-a kimondja, hogy