Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádori fizetés

állandóan bírált — a nádor tudtán kívül visszaítélte Hidvéghynek a szóban forgó birtokot, s nem terjesztette — mint kamarai ügyet — egyik kamarához sem.

97 A vita azzal végződött, hogy Hidvéghy Mihály 2000 forint óvadék letétele ellenében életfogytiglani használatra visszakapta a birtokot azzal a kikötéssel, hogy halála után — erről szóló királyi határozat értelmében — visszakerül Orbán Pál tulajdonába. 1690-ben Hidvéghy Mihály végrendelet és örökösök nélkül hirtelen meghalt, Orbán Pálnak pedig, holott ügye teljesen egyértelműnek látszott, a kamarákkal szemben újabb küzdelmet kellett kezdenie, amiben azonban a kancellária, tekintettel a nádor érdekeltségére is, már őt támogatta.

98 Ez az egyetlen ügy is arra vall, hogy elvben minden egyes nádori negyedhez azonnal bonyolult birtokper is kapcsolódhatott, s a nádori fizetségnek ily módon való folyósítása átmeneti megoldásként sem volt elfogadható. Az 1683. évi szerződés érvényességének idejében valóban szünetelt a nádori adományozás. Ritkán van rendelet, ami alól kivétel nem lenne, így elvétve ez alatt az idő alatt is találunk a nádori donációs könyvekben adományról szóló bejegyzéseket, ezek azonban szám szerint is csekélyek, azonkívül a nádor rokonainak, alkalmazottainak és egyéb hivatalnokoknak szűk körére szorítkoznak. Feltehető, hogy ezek külön engedéllyel, fizetésük pótlására kaptak ekkor is nádori adományt, egy részük talán már korábban megígért, elintézett, de írásba csak akkor foglalt ügy volt.

99 Az általunk használt iratokban nem volt nyoma annak, hogy az uralkodó külön rendelkezett volna a nádori adományozási jog felfüggesztésének megszüntetésére; ez egyébként az 1683. évi szerződésből következett. A nádori fizetést illetően megállapíthatjuk, hogy Esterházy Pál idején folyósítását a bizonytalanság és az esetlegesség jellemezte. Ezt próbálta orvosolni az 1708ban, már nádorságának vége felé egybegyűlt csonka országgyűlés azzal a kívánságával, hogy a nádori fizetés számára, a vele kötött eddigi megegyezések értelmében, biztos, meghatározott alapot jelöljenek ki.

100 A folyósításnak ebből a jellegéből következett, hogy, amint fentebb láttuk, a nádor halálakor a bécsi kamarának hivatalos és bizonyára alaposan átgondolt meghatározása szerint 273 761 forint volt 32 évi hivatalviselés után a fizetési hátralék. Ha a nádori fizetést évi 24 ezer forintos alapon számítjuk — ahogyan néhány év kivételével maga a kamara is számította —, ez a hátralék több mint 11 évi fizetésének elmaradását jelentette. 32 évi nádorsága alatt fizetésének csak kb. kétharmadát kapta meg, mindig késedelmesen, hosszas, költséges utánjárással. Fizetését nem abban az időszakban bocsátották rendelkezésére, amelyre eredetileg szánták, akkor pedig nagy gondot okozott s a családi készpénzadósság állandó növekedésével járt a szükséges összegeknek más forrásból való előteremtése. Fizetésének felhasználásával elszámolnia ugyan nem kellett, erre adatunk nincs, de a nádori testőrséget ki kellett állítania. Ennek nagysága, ha a korszak katonatartási szokásait és költségeit, a gyalogos- és lovasporciókat vesszük számításunk alapjául, s ha feltételezzük, hogy a fizetés terjes összegét erre fordította, azonkívül felszerelésükről, ruházatukról is gondoskodnia kellett, aligha tett ki 400 főt.

101 Egészen bizonyos, hogy ezenkívül igen sok más kiadás is volt csak nádori tisztével 20 Iványi Emma 305