Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A kunok és jászok bírája és főkapitánya

A nádorok a hódoltság alatt is fenntartották a kun és jász területekkel kapcsolatos jogaikat. A XVI. századi pusztító háborúk után Thurzó György nádor módot talált arra, hogy Karcag környékét új lakossággal telepítse be. A kunok és jászok is, a közéjük telepített vagy szökött magyarokkal együtt, állandóan hivatkoztak a régi kiváltságlevelekben biztosított jogokra, s kapcsolatot tartottak a nádorokkal, különösen Esterházy Miklóssal és Wesselényi Ferenccel. A nádorság betöltetlensége idején — Wesselényi Ferenc halálától 1681-ig — a király nevében a magyar kamara nevezett számukra ki kapitányokat, s a kamara fennhatósága alá tartoztak.

3 Esterházy Pál megfogyatkozott lakossággal vette át a jórészt elpusztult földeken élő, fent jelzett társadalmi-etnikai átalakuláson átment kunokat és jászokat, s a felszabadítási háborúk egészen 1698-ig újabb és újabb csapásokat zúdítottak rájuk. A területnek 1699-ben történt összeírása szerint még akkor is csak két nagyobb városuk volt, Jászberény és Kiskunhalas, s 14 lakott falujuk, amelyek mellett 56 elpusztult falut és 21 pusztát tartottak nyilván. Egész lakosságuk alig haladta meg a 12 ezer főt. 1681 után a kamara által kinevezett kapitányok megbízatása megszűnt. A nádor rokonát, második unokataestvérét, Esterházy Zsigmondot tette helyettesévé a jászkun főkapitányságban,

4 azonban 1681-től Buda visszafoglalásáig s maguknak a kerületeknek felszabadulásáig eltelt néhány évben mindketten csak távolról intézkedhettek ügyeikben. A kunoknak és jászoknak a nádori iratokban előforduló hivatalos elnevezése a következő volt: Nobiles incolae utriusque Cumaniae uti et communitas Jazigum. De nevezték a jászokat filiszteusoknak is (Cumani et Philistaei). 1681-től kezdve a kunok és jászok, még török fennhatóság alatt, több kérdésben keresték meg a nádort. Várakozással fordultak hozzá, de kapcsolatuk néhány évig átmeneti jellegű volt. Abban sem lehetünk biztosak, hogy azonnal rendszeresen folyósították számára az évi 3000 aranyforint „honoráriumnak" nevezett járandóságot. A magyar kamara elnöke, Erdődy Kristóf ugyanis csak 1693-ban küldött kivonatot a nádor kérésére arról, hogy nádor nemlétében mennyit fizettek a kunok és jászok a kamarának (egyúttal azt a reményét is kifejezte, hogy ebből a szép összegből valami neki is jut).

5 Mindeddig tehát ezen a téren bizonytalanságot kell sejtenünk. 1688-ig a kunok és jászok ügyében kibocsátott nádori védlevelek, megújított kiváltságlevelek, a magyar kamarához, Pest és Heves megyéhez, a lévai végvári kapitányhoz intézett tiltakozások, leiratok

6 mind amellett tanúskodnak, hogy helyzetük az 1680-as években súlyossá vált. Erre nézve nagy számmal találhatunk adatokat a történetükkel foglalkozó régebbi irodalomban, valamint a levéltári forrásokban. A kamara kereskedelmi tevékenységüket gátolta a kiváltságaikkal ellenkező vámok szedésével, az idegen katonai parancsnokok, hadbiztosok korlátlan önkénye s egyes magyar végvárak kapitányai és kóborló katonái által rájuk rótt terhek állandó növekedése, tetézve a háborús pusztításokkal, tűrhetetlen helyzetet idézett elő. A nádort tiszte arra kötelezte, saját érdeke is azt kívánta, hogy fenntartsa a kun és jász kerületek függetlenségét, gazdasági erejét; a legelső irat, amelyhez nádorrá választásakor a nádori adományokról szóló jegyzőkönyvébe bemásolta-