Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor feladata az országhatár fenntartásában

tosi megbízatás minden szakaszon bizonyos megyék alispánságához kötődött (pl. a morva szakaszon Nyitra megye alispánja, Stájerország felől Vas, Somogy és Zala, Erdély felől Szabolcs megye alispánja). Az 1687: 15. törvénycikk a nádor szerepét nem említi. A határbiztosi bizottság elnöke Kollonics Lipót érsek volt, s vele egyetértően neveztek ki másokat az elhaltak vagy távollevők helyébe. A törvény úgy rendelkezett, hogy a határokat a tavasz beálltakor kell kiigazítani, s ennek nem akadálya az sem, ha a perlekedő felek valamelyike távol marad; a határjárást akkor is meg lehet tartani. A határviták állandó gondot okoztak évszázadokon át Esterházy Pál nádorsága előtt, és nem oldódtak meg nádorsága alatt sem. Az alábbiakban néhány példát hozunk fel a morva-sziléziai határvonalon felmerült villongások történetéből. 1684. január 15-én a nádor panasszal fordult Kollowrath Frigyes Károly grófhoz, mivel a morva szomszédok betörtek a lednicei uradalomba, és kárt okoztak az ottani lakosságnak. Kollowrath megparancsolta a hradistyei kapitánynak, hogy tiltsa el a beütéseket, s gondoskodjék a békességről, a károkat pedig téríttesse meg.

8 1687. augusztus 15-én a nádor és a magyar tanács szólalt fel abban az ügyben, hogy Szilézia és Morvaország lakói a Trencsén megyében újonnan felállított határokat erőszakkal használják.

9 1689 szeptemberében került sor a Szilézia és a Trencsén megyei Kisucza-völgy közötti vitás határterület megvizsgálására. A megye értesítette a nádort, hogy a sziléziai hercegség képviselői pénzzel és bizonyító iratokkal bőven ellátva fognak a tárgyaláson megjelenni, a megye azonban saját levéltárában hasonló értékű iratokat nem talált. Ezért kéréssel fordult a nádorhoz egyrészt mint a szóban forgó területen elsősorban érdekelt birtokoshoz, másrészt mint akinek tisztéhez tartozik az országhatárok védelme,

10 hogy kerestessen ki saját levéltárából az üggyel kapcsolatban felhasználható iratokat, azonkívül szólítsa fel az érdekelt többi közbirtokost is, így elsősorban a Szunyogh családot, a tárgyalásra való komoly felkészülésre; buzdítsa ugyanerre a magyar kamarát is, mint amely néhai Wesselényi Ferenc nádor jogutódjaként tartozik megjelenni. A kamara ezenkívül a szükséges költségekről is gondoskodjék. A megye azt is jónak látta, hogy ebben az ügyben követet küldjön a bécsi udvarhoz.

11 1709. évi királyi leiratok tanúsítják, hogy ezen a szakaszon a határkérdés nem rendeződött. A határvizsgáló bizottság a Rákóczi-szabadságharc idején nem is tudott vele foglalkozni. így történt, hogy ismét Kisucza környékén a nádor ottani jobbágyai a Teschen felőli vitás területen kb. 40 kalyibát építettek, százéves fák kiirtásával megritkították az erdőt, felgyújtották a bozótot, s így nyitva állt az út az ellenség előtt Szilézia felé. Nemcsak a visszavonulásra kényszerült sziléziai határőrök kerültek veszélybe, hanem az ezen a vidéken végbemenő királyi sószállítás is. A király, addig is, amíg a bizottság megkezdheti munkáját, a nádort mint magánföldesurat utasította a régi rend helyreállítására.

12 Ugyanennek és a lengyel határszakasznak felülvizsgálatát kérték a rendek az 1696. évi pozsonyi konkurzuson is, ahol sérelmeik között ezt is előterjesztették.

13 Válaszul azt kapták, hogy az 1687. évi országgyűlés elrendelte az országhatárok kiigazítását, a magyar rendek azonban nem állították össze a bizottságokat, holott