Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor feladata az országhatár fenntartásában

ságokat kiküldik, neki kell gondoskodnia arról, hogy a biztosok idejében megkapják a királyi utasítást, munkájuk elvégzésére a határidőt, a magyar kamarától pedig a költségek megtérítését. Az 1662: 37. törvénycikk szerint a magyarországi bizottság hiányzó tagjait a nádor pótolja; az ugyanezen évi 38. törvénycikk szerint ugyanez Horvát- és Szlavónországban a bán feladata. Esterházy Pál közéleti pályája kezdetén, Wesselényi Ferenc nádor alatt maga is volt határbiztos. Először 1655-ben a Stájerország felőli szakaszon (1655: 30. törvénycikk 7. §), 1662-ben pedig már mint Sopron megye örökös főispánja ugyancsak ezen a szakaszon (1662: 37. törvénycikk 5. §). Az ezzel kapcsolatos munkát tehát tapasztalatból ismerte. A rendek mindig az országhatár épségben tartása mellett foglaltak állást. 1680ban, nádorrá választása előtt Esterházy Pál az uralkodóhoz írt felterjesztésében a király és nemzet közötti megbékélés fontos feltételeként említi meg ezt a kérdést. Ne csatoljanak az örökös tartományokhoz magyar területeket. A király, továbbá az ausztriai, stájer, karinthiai, morva, sziléziai rendek tudják, hogy amit kívánnak, a magyar korona tartozéka; ezt szükség esetén a magyar kamara is tudja bizonyítani.

2 1681-ben a nádorválasztó országgyűlés az alábbi határszakaszokra küldött ki bizottságot: Alsó-Ausztria, Morvaország, Szilézia, Stájerország, Karinthia és Krajna, Lengyelország és Erdély.

3 A biztosok (főpapok, főurak, nemesek) a gondjaikra bízott határszakasz közelében laktak. A Karinthia és Krajna felőli határt Horvátországból küldött biztosok ellenőrizték.

4 Az időközben elhalt vagy törvényesen akadályozott biztosok helyébe ezúttal is a nádor tett új biztosokat, Horvátországban pedig a bán.

5 A biztosoknak a nádor felhívására kellett a számukra kijelölt határsávban megjelenni s a szomszéd ország biztosaival együtt a szükséges vizsgálatokat elvégezni a határvillongások megszüntetése érdekében. Ha ugyanezeken a területeken magyar magánföldesurak és szomszédos, nem magyar földesurak között éppen per folyt, ez, illetve az ebben hozott döntés nem kerülhetett ellentétbe az ország érdekeivel. Ilyen alkalommal lerombolhattak épületeket, töltéseket is, amelyeket valamelyik szomszédos ország vagy tartomány lakosai emeltek magyar területen. Ahol lehetett, rögtön visszaállították a régi országhatárt, ahol pedig további eljárásra volt szükség ennek megtételéhez, azt szorgalmazták. Ugyanakkor meg is jelöltek egyes, az országtól régebben elszakadt területeket, amelyeknek visszacsatolására a bizottság utasítást nem kapott, de a rendek javasolták a visszacsatoláshoz szükséges eljárás megindítását. Gyakran merült fel Lubló várának és a 13 szepesi városnak Lengyelországtól való visszaváltása.

6 Az 1687. évi országgyűlés ugyanazokra a határszakaszokra küldött ki biztosokat,

7 mint az 1681. évi. Ha összehasonlítjuk a két országgyűlés által kiküldött biztosok névsorát, azt tapasztaljuk, hogy alig van egyezés. Néhány régi tag meghalt, ezeket újakkal pótolták, mindig feltüntetve, hogy az előd meghalt. 1687-ben a kiküldöttek száma kevesebb volt, mint 1681-ben, s kevés kivétellel új nevekkel találkozunk. Leginkább az egyes szakaszok megyéinek alispánjai maradtak ugyanazok olyan értelemben, hogy a személyek ugyan megváltozhattak, de a határbiz-