Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Közvetítő a király és az ország között

nagyobb szerepet Sebestényi András, aki már februárban tárgyalt Thökölyvel.

4 Ebben az évben kapcsolódott bele a közvetítés munkájába Thököly eperjesi iskolatársának, Szirmay Andrásnak testvérbátyja, Szirmay István, Sáros megyei nagyműveltségű, vagyonos kálvinista nemes, anyja révén a lutheránus Keczer család rokona.

5 Sebestényi maga adott neki írásbeli megbízást, amelyben biztosította arról, hogy közvetítői tevékenységéből kára nem származik.

6 A püspök nyáron bemutatta a Linzben tartózkodó udvarnak Thököly és hívei egyelőre aláírás és pecsét nélkül írásba foglalt kívánalmait.

7 Néhány tanácsos, így Esterházy Pál is, ezekbe az iratokba és a király válaszába betekinthetett.

8 A király tízpontos amnesztiarendeletében főleg a fegyverletételt és eddigi szövetségeik felbontását kívánta a felkelőktől.

9 Ezután készült el, 1680. november közepén az első hivatalos fegyverszüneti egyezmény az udvar és a felkelők között. Caprara Aeneas fővezér november 15-én bocsátotta ki a végleges szöveget, amely szerint a felkelők Bereg és Ugocsa megye mellé megkapják szállásterületül Szatmár megyét is, de mozgásukat útlevélhez kötik.

10 Thökölynek biztonságot adott, hogy a török terveiben számít rá, és az 1679. február 5-én kötött nymwegeni béke ellenére a francia király is tartja vele a kapcsolatot. Az év végén megkezdődött a levélváltás közte és Esterházy Pál között. Utóbbi az október 31-én írt levelében úgy vélte, hogy karácsony előtt meglehet a béke.

11 Az egyes évek hadieseményeit kb. féléves téli pihenő választotta el egymástól. Hivatalosan október 31-én ért véget a hadjárat és a következő év május l-jén kezdődött újra. Eltolódás azonban mindkét esetben előfordult. A fegyverszünetek pedig általában egybeestek a téli hadjárati szünetek idejével. 1681. február elején a török, többéves háborúskodás után, békét kötött az orosz cárral. így nem volt már akadálya annak, hogy a Porta Magyarország és a Habsburg Birodalom ellen forduljon. A bécsi haditanács új elnöke, Badeni Hermann őrgróf a spanyol párthoz tartozott, félt a háborútól, így békülékeny magatartást tanúsított Thökölyékkel szemben. Az egyelőre derűlátó Esterházy Pál március 26-án jelentette, hogy Thököly bizonyos feltételek esetén hajlandó a király hűségére térni.

12 Nem tudhatta, hogy Thököly az orosz béke hírére felajánlotta szolgálatait a nagyvezírnek az eljövendő háborúban. A nagyvezír beleegyezését május 30-án Ibrahim budai basa közölte vele.

13 Ezért nem voltak rá hatással az újabb engedmények, pl. szállásterületének Ung megyével való kiegészítése. Levelet ugyan írt, de békekövetet nem küldött az udvarhoz, amint Esterházy május 24-én szemrehányóan megállapította.

14 Június 13-án az országgyűlésen végbement a nádorválasztás. Az országnak újból volt nádora, Esterházy Pál, s így ő lett a közvetítő, mediator a király és az ország között, a felkelők békéltetése már az ő hatáskörébe tartozott. De Thököly június 14-i levele

15 minden, csak nem szerencsekívánat: kétségtelen, hogy eddig sok biztatásban volt részük, de azokat valóság nem követte. „Csak a simplex biztatásokkal, bizony édes gróf uram, contentusok nem lehetünk." Thököly és hívei, minthogy az udvarral való megegyezés nem jött létre, távol maradtak, nem is tartották törvényesnek sem az országgyűlést, sem a nádorválasztást. 15* 227