Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor szerepe az adóigazgatásban

514 Uo.: a főhadbiztos először 3000 hatökrös szekeret kért, a király ezt leszállította 2000-re, de így is sok, mivel a telelő katonaság június végéig volt a szállásokon, ellátásuk költsége is megnőtt. 515 MOL E 118 és MOL E 268 irataiban, sok helyen. 516 Baráth Tibor: i. m. 20-21: a Német Birodalom egyes részein és II. Ferdinánd óta az örökös tartományokban is szokássá vált, hogy pénzügyi kérdések megtárgyalására, kisebb-nagyobb adóösszegek elfogadtatására csak bizottságot hívtak össze, nem az egész tartományi gyűlést. Ezt megkísérelték Magyarországon is, 1612-ben két megye képviselőivel, 1626-ban Esterházy Miklós nádorral, Pázmány Péterrel s a velük levő néhány főúrral, mindkét esetben egyelőre eredménytelenül. 517 Ember Győző: i. m. (Az újkori közigazgatás), 53. Ekkor a titkos tanács már évtizedek óta a titkos konferenciának adta át lassanként korábbi szerepét. 518 Megkezdődött már az 1690-es években, de különösen 1696 (Bercsényi felterjesztése) és 1703 (a Rákóczi-szabadságharc kitörése) előtt volt heves. s19 L. valamennyi reparticiós táblázat címében. 520 Ezért kapott Erdély támogatást ahhoz, hogy a Magyarországgal adózó Részeket is próbálja magához vonni. Maholányi János személynök közölte a nádorral 1696. szept. 24-én, az országos összeírás előkészületeinek idején, hogy Erdély nem engedte be „a mi dicatorinkat Partiumokban, maga dicatorit küldette conscriptiora". MOL N 8 Lad. 54. F. 6. No. 41. 521 Évről évre ismétlődő eljárás. Hivatalosan kivethették ugyan ide is az adót, de nem sokkal ezután megkapták a felmentést, s az ország töbi részének kellett az így hiányzó összeget vállalnia. Ugyancsak Maholányi személynök írja fenti levelében, hogy Horvátország is jól védekezik az adó ellen „unitis viribus". — Megtehette a török alatt kialakult gyakorlat alapján, s mert I. Lipót külön felhatalmazta őket erre. L. Eleonóra régenskirálynéhoz intézett 1711. okt. 2-i kérelmüket (MOL A 35 No. 41., melléklet a kancellária okt. 14-i leveléhez): ebben leírják, hogy a nádor 1711. szept. 8-án meghívta a horvát rendeket is a pozsonyi konkurzusra, hogy ők is részt vegyenek a magyarországi adózásban; ezt kérték már a magyar rendek I. Lipót idején is, aki azonban nem járult hozzá; figyelembe vette, hogy évszázadok óta fenntartják a végvidéket, és nemcsak otthon, hanem a szomszédos tartományokban is katonai szolgálatot teljesítenek, „adeoque dominorum Hungarorum quanto et oneri nullatenus coniunctae habeantur". Elismerte ezt a jogukat I. József is, s ekkor Eleonórától újra kérték, arra is hivatkozva, hogy nem csatlakoztak Rákóczihoz. 522 MOL N 77 Diarium actorum Deputationis regni... 2. ülés, 4. pont 10-11. 523 A termékenység mércéje az volt, hogy a földbe vetett egy pozsonyi mérő gabona hány pozsonyi mérő gabonát terem (leszámítva a vetőmagot). Uo. 524 Esterházy Pál halála után újból és nyomatékosan leszögezték, hogy az armalista vagy egytelkes nemesek a megye pénztárába adót tartoznak fizetni: a megnemesített kereskedők pedig fizetik a harmincadot. így, vélte a magyar kancellária, nincs akadálya annak, hogy további érdemes személyek kapjanak nemességet, mivel a kincstár nem károsodik. MOL A 1 1713. év, No. 3.