Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Közvetítő a király és az ország között

KÖZVETÍTŐ A KIRÁLY ES AZ ORSZÁG KOZOTT A nádori közvetítői jogkör gyökere a XV. századig nyúlik vissza. Az 1439: 2. törvénycikk értelmében a nádor, akit a király és az ország egymással egyetértésben választ, az országlakók részéről a királyi felségnek s a királyi felség részéről az „országlakóknak törvényt és igazságot szolgáltathat, s ezt tennie kötelessége". Az 1485. évi nádori törvénycikkek már határozottabban körvonalazzák a közvetítői feladatkört. A 6. pont szerint a király és az ország között támadt ellentéteket neki kell kiegyenlítenie, a 8. pont szerint pedig ő terjeszti az ország panaszait, sérelmeit a király elé. Esterházy Pál közvetítői jogkörét (officium mediatoratus, vices mediatoriae) sűrűn említik a korszak forrásai. A rendek leggyakrabban helytartói és közvetítői tisztére hivatkoztak akkor, amikor rendszerint komoly akadályokba ütköző kívánságaikat vitték a nádor elé, kérve, hogy tiszte szerint vigye keresztül azok teljesítését az uralkodónál. Minden alkalommal, amikor az ország sérelmeit terjesztette fel — elsősorban az országgyűlésen —, a nádor volt a közvetítő, s a király rajta keresztül adta meg válaszát. Az 1681. évi soproni országgyűlés többek között azzal indokolta a nádorválasztás szükségességét, hogy az utolsó országgyűlés óta igen sok sérelem gyűlt fel, s ezeket a nádornak kell a király és alattvalói között elrendeznie. Ezenkívül a király is elvárta, hogy a nádor az ő kívánságainak teljesítésére, elfogadására rávegye az országlakókat. A nádorsága alatt tartott három országyűlés (1681, 1687, 1708) bőven szolgáltat példákat a fentről lefelé s lentről felfelé történt nádori közvetítéssel kapcsolatban. Ami a nádor egyéni álláspontját illeti, ő rendszerint az országlakókkal értett egyet, elsősorban a főpapokkal, mágnásokkal és nemesekkel. Egészen kivételes eset volt, hogy a nádor és a rendek ellentétbe kerüljenek, mint az 1687. évi országgyűlésen, az 1-4. törvénycikkek elfogadtatása alkalmával. Esterházy Pál nádorsága alatt gyakran került sor országgyűlésen kívüli közvetítői tevékenységre is. Az ő nádorsága alatt fejlődött ki, 1689 után, a nádori konkurzus intézménye, amely részben az országgyűlés adómegajánló szerepét pótolta, részben fel is osztotta az országrészek, megyék és városok között a Magyarországra háruló évi adót. A konkurzusról a nádor mindig közvetítői jogkörét említve és hangsúlyozva terjesztette fel a rendek panaszait, kívánságait az uralkodóhoz, a megyék, városok pedig ugyancsak ezen az alapon kérték közbenjárását — magán a konkurzuson és azon kívül is — az adó összegének mérséklése ügyében. Azonkí-