Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor szerepe az adóigazgatásban

ellen azonban tiltakoztak. Az adózók terheinek enyhítését úgy látták lehetőnek, ha az országban tartózkodó katonaság ellátása olcsóbb; ami elérhető, ha nem belső, lakott területen helyezik őket szállásra, hanem az ország határán, és ha ellátásukban fokozottabb mértékben vesznek részt az örökös tartományok adózói is.

322 A király szeptemberre Pozsonyba idézte az ország három bizottsága mellett működő adópénztárosokat, hogy a katonasággal való elszámolást (computus) elkészítsék. Ugyancsak szeptemberre Bécsbe hívta a megyék főispánjait, megyéjük egy-egy tagjának kíséretében. A három bizottság, amelynek szervezete és ügyvitele ebben az évben még nem volt szilárd, a fennállott nehéz helyzetben nem maga szedette be pénztárosaival az adót a megyéktől, hogy azután a hadipénztárba adhassa át; ez volt ugyanis az előírás. Ehelyett megengedte a katonaságnak, hogy saját maga szedje azt be közvetlenül a megyéktől. A Ministerialis Deputatio az előírás betartására szólította fel a bizottságokat.

323 Szeptember 10-i királyi leirat szerint a bizottságok ekkor még nem gondoskodtak a korábban kért 812 ezer forint beszedéséről.

324 Bécsben szeptember 10-én folytatta munkáját a már főispánokkal, megyei küldöttekkel kibővített tanácskozás.

325 Szeptember 14-én a résztvevők nagyobb részét a király Pozsonyba küldte, hogy amit Bécsben megkezdték, ott fejezzék be.

326 A bizottsági pénztárosok pedig felszólítást kaptak, hogy elszámolásaikat a kancellárián keresztül küldjék fel a Ministerialis Deputatióhoz.

327 Pozsonyba, ahol ekkor már konkurzusjellegű tanácskozás folyt, egymást követték a királyi határozatok, amelyekre a rendek a maguk felfogása mellett kitartva válaszoltak. Október 7-én a király kudarcba fúltnak nyilvánította a tavasszal megkezdett vitát,

328 október 22-én pedig már befejezését sürgette.

329 Mindezek után királyi parancs közölte a nádorral és a megyékkel az új adófelosztási kulcsot, amely szerint a 4 millió forint adónak tizenhatod részét a városok fizetik (ez volt a később gyakran szereplő „sedecimalitas"), a fennmaradó összeg kétharmadát a porták után a jobbágyság, egyharmadát pedig az első három rend. A nádor elutasította ezt a felosztási tervet, síkraszállt az első három rend érdekeiért. Hosszasan fejtegette elméletét a nemességről mint a társadalom fenntartó rétegéről, amelynek tönkremenetelét egyetlen keresztény fejedelem sem kívánhatja. Érveit számadatokkal támasztotta alá annak bizonyítására, hogy a parasztság a maga színvonalán jobb módú és könnyebben elbírja a rá háruló adót, mint az első három rend. Ez azonban a parasztságnak csak egy felső, szűk, az árutermelésben magának akkor is helyet szorító rétegére állt. Kérte továbbá, ne vegyék el az országtól az adófelosztás jogát, a felosztás módjának meghatározását, a repartíciót, mivel ez más tartományokban is a rendek joga.

330 A rendek félelmét, erőteljes szervezkedését tükrözi Szenté Bálint alnádornak az 1698. november 7-én nádorhoz írt levele, amelyben a várható nagy adóról, porcióról, kvártélyról számolt be. „Úgy látszik, kegyelmes uram, csak megvonták a mi nemzetünk ellen az íjat... ezek keresett dolgok a mi veszedelmünkre." Megígérte, tárgyal majd a nemsokára Pozsony megyébe érkező személynökkel, és figyelmezteti a megye főispánjának embereit, „nyissák föl szemeket". Elrettentő példaként 12 Iványi Emma 177