Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az adóigazgatásban
előző évi porciók számát s egy harmadik oszlopban az előző évihez viszonyított csökkentést vagy szaporulatot), vagy a pénzadó összegét; olykor a pénzadó összegét és az ebből eredő porciók számát. Később, amikor a porták száma is feltűnik az összeírásokban, ezek száma mellett találjuk megyénként, városonként a portaszámra eső pénzadó összegét, esetleg itt is porcióra átszámítva. A végösszegnek egyeznie kellett a címben megjelölt porciószámmal vagy pénzösszeggel. Az utolsó sor után gyakran találunk egyes területekkel, adatokkal kapcsolatos megjegyzéseket, feljegyzéseket. Egyes összeírások feltüntették, külön rovatban, az első három rendtől (főpapság, főnemesség, nemesség) s másik rovatban a szabad királyi városoktól elvárt, általában azonos összegű adót. A használt pénzegység a rajnai forint. A főhadbiztosság által készített porciórepartíciók több hadbiztosi kerületen belül felsorolják az ott levő megyéket, városokat, s mindegyik mellett a kívánt gyalogosés lovasporciók számát, valamint az oda kerülő katonai egységek nevét. 247 A nádori repartíció a megyékkel, városokkal való előzetes levelezés, személyes megbeszélés, majd a gyűlésen végbemenő többhetes tanácskozás alapján készült. A megyék és városok általában két követet küldtek, rendszerint az alispánt és a jegyzőt, kivételes esetben mellettük a főispánt is, püspöki megyékből egy-egy kanonokot, prépostot, a városok pedig a bírót és a tanács egyik tagját. Ez a nádorhoz címzett kiküldő leveleikből megállapítható, amelyek egyúttal megbízólevélnek is számítottak. Általában a megyei, városi tisztikarnak ugyanaz a rétege vett részt az adófelosztó gyűlésen, amelyikből az országgyűlési követek is kikerültek. Ebbe a zárt rétegbe többen szerettek volna bekerülni, de nem lehetett. A konkurzus, a főpapi, főúri vezetők mellett, túlnyomórészt a vagyonos középnemeseknek, a forrásokban „potior"-oknak nevezett rétegnek gyülekezőhelye volt. Egy Zemplén megyei adat szerint, amely azonban nem tekinthető egyedülállónak, 1692-ben a konkurzusra követül kívánkozó hegyaljai kisnemeseket súlyos fenyegetésekkel riasztottak vissza szándékuktól, mivel attól tartottak, hogy felfedezik a megyei belső adófelosztásnak ugyancsak „potior" érdekű torzulásait. 248 Mindamellett ez az együttes, amely a konkurzuson jelen volt és szavát hallatta, a porciófelosztó gyűlés feladatkörét hamarosan kitágította. A konkurzus, ha az össze nem hívott országgyűlést nem is pótolhatta, lényegében hasonló szintű tanácskozások színhelyévé vált és hamarosan, modern kifejezéssel élve, afféle adóügyi parlamentté, ahol az adózásnak elvi és gyakorlati kérdéseit sokoldalúan megvitatták, részben egymás között, részben bécsi kormányhivatalok, elsősorban a haditanács és a főhadbiztosság kiküldötteivel, anélkül azonban, hogy valaha is közös nevezőre tudtak volna jutni. A konkurzuson, amint láttuk, még maguk a rendek sem értettek egyet az adófelosztás kérdésében, amint ez Alsó- és FelsőMagyarország állandó vitájából kitűnik. Ez nem változtat azon a tényen, hogy a konkurzus néhány év alatt számottevő, jelentős intézménnyé vált. Neve nem volt rögtön konkurzus. A forrásokban a konkurzus elnevezés csak az egyik a többi, e gyűlésre használt rokonértelmű szó között. Nevezték commissiónak, congregatiónak, congressusnak, conventusnak is. A sok különféle nevű rendi gyűlés tömegéből úgy lehet kiemelni, ha tudjuk, hogy
