Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az adóigazgatásban
minden biztos mellett legyen a pénztároson kívül mindegyik megyéből egy-egy alárendelt biztos is, aki a katonaság vonulásának, beszállásolásának ügyét a hadbiztosokkal együtt ténylegesen intézi. A katonaság elleni panaszokkal a megyei biztosokhoz kell fordulni, aki egy részükben eljár, de a jelentősebbeket feletteséhez terjeszti. Szükség esetén más elintézési mód és döntésre jogosult hatóság is kereshető. Sem a hadbiztosoknak, sem az új biztosoknak nincs beleszólási joguk a katonai, gazdasági és katonai közigazgatási ügyekbe, hanem utóbbiak a katonaság és az ország (provincia) közötti ügyeket a hadbiztosokkal intézik el, a gazdasági és közigazgatási ügyeket pedig a katonai elöljárókkal. A beszedett adót a rendi pénztárosnak át kell adnia a királyi hadipénztárba. A katonák kapják meg azt, ami nekik a regulamentum szerint jár. 243 A magyar biztosok tisztségének elnevezéséről a király véglegesen 1696. november 15-i leiratában döntött úgy, hogy az örökös tartományokban működő „OberstLandCommissarius"-ok címét „supremus commissarius provincialis"-ra fordította (mi, értelme és lényege szerint, országos biztosnak fordíthatjuk). A három személy, mint láttuk, ekkor már működött, de a király, ugyanekkor, kitért megválasztásuk módjára is. Kinevezésük jogát, a három országrész megyéi által jelölt személyek közül, magának tartotta fenn. 244 A fent említett személyek kinevezésére csak 1696. január 26-án került sor. 245 Megbízatásuk egyelőre csak az 1696/1697. katonai évnek téli beszállásolási időszakára szólt. 246 Az 1696-ban tartott nádori konkurzus volt a legjelentősebb az Esterházy Pál nádorsága idején tartott konkurzusok közül. Ez hasonlított a leginkább a rendek által régóta hiányolt országgyűléshez. Nem véletlen, hogy ennek során merült fel talán először az a kérdés, hogyan, hol és milyen módon kell tartani a konkurzust, miben áll annak jellege és feladata. 1691-ben az a gyűlés, amit később konkurzusnak neveztek, egyszerű porcióosztó gépezetként kezdte működését. Kezdetben egyéb szerepet sem a rendek, sem az udvar nem szántak neki. Minden évben november elsejére, a katonai év kezdetére készen kellett lennie a pénzadó és a porció felosztásának, mert akkor foglalta el helyét a hadsereg a téli szállásokon. Ez volt az előírás, a valóságban azonban mindig késést állapíthatunk meg. A gyűlés általában október elején ült össze, és október végén készen kellett lennie a megyék és városok szerinti felosztásnak, a repartíciónak. A repartíció eredményét táblázatba foglalták, amelynek voltak állandó és változó rovatai. Címe közölte, hogy a benne foglalt felosztás, amelyet a gyűlésen megjelent rendek a nádor irányítása alatt készítettek, a november l-jétől a következő év április 30-ig terjedő időre vonatkozik, továbbá olykor azt is, hogy milyen területek, megyék és városok nem szerepelnek benne. A megyéket országrészeken belül (Dunán innen, Dunántúl, Felső-Magyarország, később Tiszán innen, Tiszántúl; és Horvát-Szlavón-Dalmátország) sorolta fel, nem betűrendben, hanem nagyságuk, fontosságuk sorrendjében, a szabad királyi városokat pedig annál a megyénél, amelynek területén feküdtek, de külön rovatban. A megyék rovatába kerültek a megyétől független kerületek, mint pl. a Jászság és Kunság. Mindegyik megye, város mellett közölték vagy a porciók számát (olykor, két oszlopban, az 11* 163
