Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az adóigazgatásban
szállások kiállítása érdekében mi tartozik az országra, a katonaságra és a kincstárra. 156 A király és az udvar az ekkor létrejött rendezéshez ragaszkodott, s attól a rendek kívánságára nem volt hajlandó eltérni vagy a kérdést újabb megfontolás tárgyává tenni. 157 Az 1693. október 27-én zárult bécsi gyűlés ugyanis nem oszlott szét megelégedéssel. Október 28-án az ott megjelentek — főpapok, főurak és középnemesek — tiltakozásukat jelentették be a nádor előtt, aki a tárgyalások folyamán is többször terjesztette fel a rendek eltérő véleményét. Tiltakozásukban a rendek felsorolták az 1693/1694. évre kívánt adófajtákat: 2 millió forint készpénzadót s a katonaság ellátására szükséges 108 ezer porciót (amelyből 80 ezer gyalogos-, 28 ezer lovasporció volt, az előbbit másfél, az utóbbit két forinttal átszámítva), valamint 100 ezer mázsa lisztet, amiért 100 ezer tallért (150 ezer forint) ajánlottak fel nekik. A követek magasnak találták a pénzadót és kevésnek az élelmiszerek vásárlására számított összegeket. Arra hivatkoztak, hogy bár az előző évben jobb volt az ország helyzete, és kevesebb volt a teher, az akkori adót mégsem tudták másként megfizetni, csak úgy, hogy több megye tönkrement. 158 1694 elején, mint minden évben, megindult a tiltakozás a kivetett adó ellen. Az érdekeltek egyrészt az udvarhoz, másrészt a királyhoz fordultak. Kiemeljük itt Felső-Magyarország helyzetét. Csáky István országbíró és felső-magyarországi főkapitány, mint ennek a területnek legtekintélyesebb főura, a királyhoz intézett feliratot, aki 1694. február 26-án válaszolt. Nem az adó mennyiségében látta a panasz okát, hanem abban, hogy az ottani, különösen a Zemplén megyei földesurak — köztük a Rákóczi-örökösök — túlságosan megterhelik az adózó népet. Felszólította az országbírót, hogy ítélőmesterével és más pártatlan jogi szakértőkkel együtt rendezze ezt a kérdést. Ennek alapján Csáky István felszólította a felső-magyarországi megyéket, hogy ha saját kebelükön belül a tisztek nem tudják elintézni az adósérelmeket, akkor keressék fel az általa összehívandó gyűlést. Ide a megyei tisztek és „első úri nemes renden való" ülnökök menjenek el pontos számadatokat tartalmazó iratokkal, hogy az adóterheket 7-8 évre visszamenőleg is ki tudják mutatni. A királyi és az országbírói parancs szövegét Borsod megye alispánja, Usz Ferenc küldte el a nádornak 1694. március 23-án, hangsúlyozva, hogy az 1694. évnél nehezebb évük kevés volt, nem tudnak védekezni a katonai kihágások ellen. 159 A nádor is felterjesztette az ország ebbéli panaszait, de visszautasításban részesült. Jáklin Balázs kancellár királyi parancsra tanácskozott Dietrichstein herceg főudvarmesterrel, s csak annyit tudott elérni, hogy a porciók számát valamelyest mérsékeljék. De nem javasolta a nádornak, hogy újból hasonló panaszt küldjön fel, ellenben, mint már 1693-ban is, újból figyelmeztette a belső adófelosztás arányosságának fontosságára. Lehetőnek látta azonban, hogy a nádor továbbra is kérje a katonaságnak más módon, nem a falvakban, hanem várakban való elhelyezését. Tolmácsolta ugyanekkor a királynak azt a kívánságát is, hogy az adó felosztását ebben az évben ne Bécsben, hanem Pozsonyban végezzék, mégpedig mielőbb, ne oly későn, mint az előző években. 160
