Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az adóigazgatásban
A pozsonyi gyűlés összehívását elrendelő királyi parancs 1694. szeptember 5-én kelt. Mint az előző évben, 1694/1695-re is 2 millió forintot kellett szétosztaniuk. Az arányos szétosztásra a királyi parancs is figyelmeztette a rendeket. Utóbbiaknak az a kívánsága, hogy a töröktől újonnan visszaszerzett területek megyéi közül Bihar, Szolnok, Csongrád és a 13 szepesi város is vegyen részt ez évben az adófelosztásban, nem teljesült. Elengedte azonban a király a lisztadót, és elrendelte, hogy a főhadbiztosság a katonaság egy részét az ország határain kívül teleltesse. 161 A nádor haladéktalanul kiküldte a megyéknek, városoknak a meghívóleveleket, s közölte velük, hogy a pozsonyi gyűlés megnyitásának napja október 11. lesz. 162 Elsők között Nógrád megye válaszolt, szeptember 13-án. 163 Nem sokkal utána, szeptember 16-án az év eleji királyi leiratban megrótt Zeplén megye, amely jelezte, hogy Klobusiczky Ferenc királyi tanácsost, a királyi tábla báróját, egyben a Rákóczi család képviselőjét küldi a gyűlésre. 164 1694. október 11-i kelettel újabb királyi leirat érkezett, amely szerint a király változatlanul fennállónak tekinti az 1693 őszén Bécsben tartott konferenciák adóügyi határozatait, amelynek értelmében a pozsonyi gyűlés osztja fel a pénzadót, a főhadbiztosság számítja ki és osztja szét a porciókat. Foglalkozhatott még az 1694. őszi gyűlés, elvi alapon, egy új országos portaösszeírás kérdéseivel is. 165 A gyűlést ebben az évben a nádor pozsonyi házában tartották, ugyancsak az esztergomi érsek és több főúr jelenlétében. 166 Pár nappal a megnyitás után, október 16-án a nádor már felterjesztésben kérte, hogy ha Bihar, Szolnok és Csongrád megye, valamint a 13 szepesi város nem adózhat az ország többi részével, akkor az ezekre tervezett adóösszegeket engedjék el. Azt is jelentenie kellett, hogy Alsó- és Felső-Magyarország között nem jött létre megegyezés az adó felosztása ügyében. 167 A király október 18-i válasza elhárító volt. Közölte, hogy az adó összegén nem változtathat, legfeljebb a visszafoglalt területek városait, a bányavárosokat s az ezekkel szomszédos tiszántúli megyék városait, továbbá Tolna és Baranya megyét lehet majd kímélni a porciók szétosztásakor. Erre utasítást adott a főhadbiztosságnak, amely ezt a munkát a magyar rendek képviselőivel együtt fogja végezni a budai gyűlésen. Felhívta a nádort, hogy Alsó- és Felső-Magyarország között az egyenetlenséget oszlassa el. 168 Megjegyezzük, hogy erre nem sok lehetőség mutatkozott. Sáros megye 1694. szeptember 30-án Pozsonyba küldött követének, Szirmay Istvánnak utasítást adott, amely rávilágít az ellentét mélyebben fekvő, évtizedekre visszamenő okaira. A háború sújtotta megyék úgy vélekedtek, hogy Alsó-Magyarország 1664 óta viszonylag békés körülmények között élt, nem merült ki annyira. Elégedetlenségük odáig terjedt, hogy a pozsonyi gyűlés után következő helyi adófelosztást maguk kívánták elvégezni Csáky István országbíró és egy mellé rendelendő egyházi és közigazgatási bizottság segítségével. 169 A pozsonyi gyűlésen elkészült a 2 millió forint pénzadóról szóló felosztási táblázat. 170 Október 22-én Bécsben erről újabb felosztás készült, mivel szét kellett osztani a fentebb említett felmentett helyekre jutó összeget is. 171
