Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az adóigazgatásban
megye lakosságát, de szolgáltatásaikról nyugtát nem adtak. 1685-ben adójukat nem tudták megfizetni, s ezért a Fürstenberg-ezred többeket börtönbe zárt, pár hónap alatt nyolcan haltak bele a kegyetlen bánásmódba. Fogságba vitték az asszonyokat is, végül akkori alispánjuk is börtönbe került. Ezek után sokan menekültek az akkor adómentes Egerbe. 90 A dunáninneni megyékben 1685-ben még külön sérelmük volt az, hogy a FelsőMagyarországon működő vezénylő tábornok, Aspremont Ferdinánd Gobertus gróf Csáky István országbíróval s ennek az országrésznek hadbiztosával együtt adóügyben őket is megidézte egy Kassán tartott gyűlésre. Felső-Magyarországnak azonban, mint Bars megye előadta, külön hadbiztosa van, s Bars megye sohasem tartozott a Felföldhöz. 91 Hasonló panasszal fordult a nádorhoz Árva megye, kifejtve, hogy ősidők óta a dunáninneni részhez tartozik, s mégis, több más ottani megyével együtt, Felső-Magyarországhoz akarták csatolni. 92 Liptó megye Aspremont tábornok és Schipko hadbiztos hozzájuk intézett levelét is bemutatta. 93 A kétféle sérelem, a közjogi és az adóügyi, az 1689. október 10-én megnyílt, a nádor és Széchényi György esztergomi érsek elnöklete alatt tartott rendi gyűlésen kapcsolódott össze. Itt feleltek Kollonics Lipót 1689. augusztus 22-i észrevételeire az 1688. szeptember 22-én felterjesztett „magyar Einrichtungswerk"-kel kapcsolatban. Annak ellenére, hogy a Kollonics-féle Einrichtungswerk egyes helyeken a rendek felfogását tükrözi, ez a válasz nem fejezett ki egyetértést az érsek részéről. A rendek 1689. október 14-én küldték fel a gyűlés eléggé keserű hangú válaszát, s ebben említették meg egyéb panaszaik mellett Aspremont tábornok szokatlan és zavart keltő eljárását. 94 * Az 1690. évben különös figyelmet érdemel a nádor június 6-i felirata, 95 amelyet az előző években a megyéktől begyűjtött adatok, adópanaszok alapján készített el. Itt terjesztette elő azokat a reformterveket, amelyek az 1690-es évek folyamán többször kerültek megvitatásra, s egyes részleteikbe, meg is valósultak. Az emlékiratban a nádor az 1683-1690 közötti időszak adókivetési és behajtási módszeréről mond bírálatot. Számítása szerint 1683-tól, tehát a fokozott porciófizetés bevezetésétől kezdve az ország készpénzben kb. 30 millió forintot fizetett ki. Az Einrichtungswerk készítői ugyanerre az időre kb. 20 millió forintot számítottak, hozzátéve azt is, hogy nem lehet tudni, hogyan használták fel ezt az összeget. 96 Megjegyezték, hogy a régi magyarországi adó túlságosan kevés volt, a jelenlegi azonban túlságosan magas, fölülmúlja az ország teherbíró képességét. 97 A nádor az „ország" megjelölésen a török hódoltság királyi Magyarországát értette, Erdély, Horvátország, Szlavónia és az egyéb visszafoglalt területek nélkül. A nádor is világosan látta, hogy a török és francia háború költségeit másból, mint adóból nem teremthetik elő, de ugyanakkor szívbemarkoló képet fest a lakosság kiszipolyozásáról. Ebben az emlékiratban vannak az irodalomban gyakran idézett sorok a feleségüket, gyermeküket eladó családapákról, az éhező gyermekeket leölő s aztán öngyilkos szülőkről. A porción kívül a török, tatár dúlások és a császári katonaság 10 Iványi Emma 145
