Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az adóigazgatásban
rablásai szívták el a nép erejét. A helyzeten a nádor szerint csak az adókivetés mérséklésével lehet segíteni, azonfelül pedig azzal, ha az adó beszedését az ország kezébe adják. Ne a főhadbiztosság végezze a felosztást, hanem a magyarok, ők számítsák át a pénzadót porciókra, s ők gondoskodjanak behajtásáról. A rendek által választott új megyei biztosok kezeljék a megyei pénztárosoktól átvett adót, s juttassák el egy Pozsonyban székelő magyar főhadbiztoshoz, aki viszont a király parancsa szerint küldje oda, ahol szükség van rá. Katonai végrehajtás csak a biztosok kívánságára történjék. Magyar biztosok irányítsák és vezessék az átvonuló katonaságot, s a haditanácstól kapott felhatalmazás alapján legyen joguk arra, hogy — mint az örökös tartományokban — a fizetendő adó összegéből levonhassák a katonai kihágások folytán felmerülő többletet. A biztosok munkáját s az adó megfelelő helyre juttatását pedig maga a nádor ellenőrizze. Azonkívül ezúttal is kérte, hogy az adózásnak ez a formája csak addig maradjon fenn, amíg a háború tart. 1690. szeptember 7-én újból felterjesztette ugyanezt 98 azzal az ugyancsak az irodalomból ismert hozzátoldással, hogy 1683-1690 között az éhínség folytán még halottevés is előfordult. Az adó nagyságát jellemző adatként pedig azt hozza fel, hogy a visszatért területek lakossága száz év alatt a töröknek sem fizetett annyit, mint az utolsó hét év alatt. 99 Ekkor ajánlotta fel újból, amint már korábban is idéztük, hogy porció helyett az ország inkább katonát állíthasson. 100 A király ezek után 360 ezer forintot elengedett az ország adójából s azt 2 millió forintban határozta meg, amit 1691. május 1-jéig kell befizetniük. Elrendelte, hogy szétosztását a nádor a magyar ügyekben kiválóan jártas Kollonics érsekkel, a haditanács, a bécsi udvari kamara és a magyar kancellária, valamint a főhadbiztosság néhány képviselőjével együtt végezze, arányosan, hogy a megyéknek ne legyen okuk panaszra. 101 A nádor november 20-án azt válaszolta, hogy ha további könnyítés nem várható, nem vesz részt a felosztásban, végezze továbbra is a főhadbiztosság. 102 Ilyen előzmények után került sor 1690. november 20-án 103 arra a nádornál tartott tanácskozásra, amelyet a nádori konkurzus csírájának kell tekintenünk. Jelen voltak a magyar kancellária, a bécsi és a magyar kamara, valamint a főhadbiztosság képviselői. A porciófelosztás tervét előzetesen Palm Dávid föhadbiztossági titkár készítette el mint szakértő (feltehető ezért, hogy korábban is szerepe volt benne), s mint aki az országot is jól ismerte. 104 Nemcsak a nádornak, neki is az volt a véleménye, hogy ekkora adót a megyék nem tudnak megfizetni. A nádor újból kérte az adó leszállítását. December 22-én közölhette 105 az országgal, hogy az 1689-ben kivetett 52 ezer porció helyett 1690/9l-ben 40 ezer lesz a porciók száma. Ennek kétharmada gyalogosporció, egyharmada lovasporció, nem hat, hanem hét hónapon keresztül. A megyék biztosokat választhattak a felmerülő feladatok elvégzésére. Ha nemcsak átvonulás, hanem beszállásolás is történt, akkor ezt a megyei porciókból levonták. Ebben az évben, amint alább látni fogjuk, kb. tízhetes tanácskozás folyt Bécsben az adókérdés rendezésének érdekében. A tárgyalásokon nagy szerep jutott Kollonics Lipótnak. Kollonics 1689. augusztus 22-i felhívását, amelyben a megyéktől
