Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az adóigazgatásban
1689 elején a király megbízást adott Kollonicsnak, úgy is mint az Einrichtungswerk-albizottság elnökének, hogy adjon tájékoztatást a magyarországi tömeges adópanaszok ügyében. 75 A bizottság már megalakulása óta szerepet kapott döntő jelentőségű magyar ügyek véleményezésében, hogy készülő tervezetük ne kerüljön ellentétbe az országban tett intézkedésekkel. 76 Kollonics tárgyalt a nádorral és több magyar mágnással, a nádor pedig a megyék követeit gyűjtötte maga köré. 77 A felvett panaszok alapján Kollonics január 25-én tett jelentést a királynak. Jelentése, amint ezt az osztrák történetirodalom is megállapítja, valóságos vádirat a Caraffa főhadbiztos irányítása alatt álló szervezet ellen. 78 Caraffa ugyab csak pár hónapja volt főhadbiztos, de, mint láttuk, Felső-Magyarországon a porciók kivetése és behajtása terén már évek óta tevékenykedett. A király 1689. május 26-án kelt decretumában Caraffa buzgalmát ugyan elismerte, de jobbnak látta, ha a birodalomban folytatja tevékenységét. 79 Caraffa egyébként haláláig (1693) megmaradt a főhadbiztosi tisztségben, csupán a főhadbiztosság szorult vissza bizonyos mértékig az adóügyek (a szállások és porciók szétosztása és behajtása) kizárólagos intézésétől. Az erre irányuló kívánalom az Einrichtungswerkben is megtalálható. 80 A király 1689. július végén hosszabb időre a birodalomba, Augsburgba távozott, s az országot elsősorban nem a nádor-helytartó, hanem az Einrichtungswerk-albizottság és a magyar kancellár gondjaira bízta. 81 Nem sokkal távozása után, 1689. augusztus 22-én küldte szét a bizottság azokat a nyílt parancsokat, amelyeknek alapján az Einrichtungswerkben kifejezett legfontosabb törekvéseket kívánták megvalósítani. 82 A királynak írásbeli parancsát, amelynek alapján Kollonics ezeket a pátenseket kiadta, nem ismerjük. 83 A bécsi udvari kamara foglalkozott terjesztésükkel, 84 s nem álltak szemben az udvar felfogásával sem, kibocsátásuk azonban a nádor és a rendek részéről formailag megtámadható volt. 85 Ugyanakkor az adóügyre vonatkozó pátens egyenesen az ország védelmét kívánta biztosítani a főhadbiztosság törvénytelen eljárásával szemben. Mégis tiltakozás követte, s a megyék csak részben és vonakodva hajtották végre a benne foglalt utasításokat. 86 A pátens felszólította az ország megyéit, hogy 14 napon belül iratokkal is bizonyítsák, milyen katonai kihágások történtek területükön 1683 óta, és mennyi adót fizettek ez alatt az idő alatt, hol ragadta magához a katonaság a bormérést és a mészárszéket, s hol szedett tizedet is. 87 Néhány válaszlevél számszerű kimutatásokat is tartalmaz. így Bars megye a katonai kihágások okozta kárt 290 101 ft 52Vidénárra becsülte, porció címén pedig 299992 ft 50 dénárt fizetett, nem számítva a kisebb károkat és tűzvészeket. 88 A válaszok hiányosságaik és túlzásaik ellenére is körképet adnak az ország helyzetéről. Látható, mennyire nehéz volt a pontos adatszolgáltatás a különösen rövid idő alatt. Hont megye kimutatásába azért nem vehetett bele minden katonai kihágást, mert már arra sem emlékeztek, milyen katonai alakulatok követték el. 89 Borsod megye a károk összegét 48 253 forintban állapította meg, hozzátéve, hogy a katonák 3611 db öregmarhát is elhajtottak. A befizetett adóról szóló nyugtákat is elküldték a nádornak, de az 1683-1684. évről ezek hiányosak voltak. Megtörtént akkor, hogy Schulz tábornok és a végváriak földesurak módjára dolgoztatták a
