Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az adóigazgatásban
1685 júniusában a király a török háború költségeire híveitől, köztük a nádortól is, egy évre, hatszázalékos kamatra kölcsönt kért; a visszafizetésért a bécsi udvari kamara felelősségét ajánlotta fel. 49 1685 szeptemberében a következő, 1685/1686. katonai év porciószükségletét készítették elő. A nádornak ezúttal megmutatták a felosztási tervet, 50 amelyből megállapította, hogy az egész országnak 94 410 porciót kell adnia, nem hat, hanem hét hónapon keresztül. Napi 4 garassal számítva egy porciót, egy hóra egy porció 6 forint, hét hóra 42 forint, tehát az egész országé 3 965 220 forint. Ehhez járul még a ,,Serviz"-nek nevezett további szolgáltatás, kb. fél millió, tehát a következő évi adóköltség kb. 4 és fél millióra tehető. S mindebben még nincsenek benne az elmaradhatatlan katonai kihágások, vagyis a megengedettnél több pénz és élelem beszedése. 51 Az 1683-1685. évi, túlnyomórészt a hadsereg és a bécsi központi hivatalok, elsősorban a haditanács és a főhadbiztosság által irányított adókivetés és behajtás arra ösztönözte a rendeket és a nádort, hogy 1686-ban, Buda visszavétele után és az 1686/1687. katonai év porciókivetésének előkészítése idején újból, javaslatokkal is alátámasztott kísérleteket tegyenek az adókérdés (összeg és szétosztás) rendezésére. A nádor 1686. október 10-i felterjesztésében kérte, hogy a porciók szétosztását illetőleg valamilyen „norma és regula" legyen. 52 Ekkor ugyanúgy, mint későbbi hasonló jellegű felterjesztéseiben, a porta-adóalap mellett kötötte le magát. Hivatkozott arra, hogy eddig — nyilvánvalóan az 1683-tól kezdve történt változásig — Magyarországon mindenfajta adót (ingyenmunkát, dikát, honoráriumot, koronaőrök fizetését) porták után szedtek. A házak szerinti adózást helytelennek és igazságtalannak találta. A házadó értelmében az egésztelkes jobbágytól lefelé haladva a fél- és negyedtelkeseken át a zsellérig arányosan csökkenne az adó, holott egy romos házhoz több telek is tartozhat, mint egy jó állapotban levőhöz; egyik helyen jobb a gazdálkodás, mint másutt, vagy a földesúr méltányosabban adóztat, ezért nagyobb a paraszti jövedelem. A telek (fundus) szerinti adózás elvét azzal hárította el, hogy ahhoz pontos összeírást kellene készíteni a tartozékokról (szőlő, szántó, rét, erdő stb.), ámde ez a munka egy évig is eltartana, s a porciók szétosztására azonnal szükség van. Később, 1697-ben újból ezen időhiányra hivatkozva nem kezdtek hozzá a fenti elvek szerinti (tehát a jövedelmeket pontosabban mutató) összeíráshoz. Miután ezt a kettőt elvetette, maradt a porta-adóalap. A régi portaösszeírást mindenki, a nádor is elavultnak tartotta, s ezért a megyékben hozzákezdett egy új, az 1686-os állapotnak megfelelő portaösszeírás készítéséhez. Nincs nyoma annak, hogy a portát az 1647. évi meghatározáshoz képest meg akarta volna változtatni, ehhez éppen a fent említett összeírásra lett volna szükség. Az elgondolás ehelyett az volt, hogy a portákat (tehát a meglevőket, amelyeknek számát saját területén minden megye ismeri) három osztályba kell sorolni, s így megkülönböztetni ép,
