Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor szerepe az adóigazgatásban

mivel ez az év fordulópont a korszak adózásának történetében. Többek között azt kérte a nádor, hogy a porciószedést változtassák át katonaállításra. Ebben az esetben a rendek adnának 6000 gyalogost és lovast, s ha ehhez csatlakoznék a végbeli katonaság is, összesen 10 ezer főnyi sereget, öt gyalogos és öt lovasezredet szerelnének fel. Ez esetben az idegen katonaság — számtalanszor elismételt óhaj! — élhetne saját zsoldjából.

11 Ez azonban, részben a magyar nemesi felkelés korszerűtlensége miatt, részben mert Bécsben nem kívánták nagyobb létszámú magyar seregtest felállítását, teljesíthetetlen volt. 1710-ben I. József, katonai tanácsadójával Savoyai Jenővel egyetértve, hasonló értelmű országgyűlési felterjesztésre véglegesen elutasító választ adott. A nemesi felkelés harcmodora elavult, önmagában már nem elegendő, mellette állandó zsoldoshadseregre van szükség, s az csak adóból fizethető.

12 A helyzet ugyanez volt már 1681-ben, sőt jóval korábban is, akkor azonban a török hadjárat küszöbén nyílt szóval nem utasították vissza a nemesi felkelést, csupán, mint láttuk, szervezését akadályozták, a végvári katonaság számára pedig nem küldtek fizetést. 1683-1690 1683-tól kezdve az országot elözönlötték a hadseregek, részben a török támadás előtt, s főleg utána. Létszámuk 100 ezer fő körül mozgott. Ekkora hadseregnek rendszeres ellátása nemcsak az áldozatkészség fokozását, hanem megfelelő szervezési kereteket is kívánt volna.

13 Az új helyzet az országot minden tekintetben felkészületlenül érte. A kezdeményező szerepet a hadsereg mellett a haditanács és a bécsi udvari kamara közös irányítása alatt álló főhadbiztosság

14 ragadta magához, amely két felettes hatósága mellett is egyre nagyobb önállóságot kapott. A főhadbiztosság vezetői az abszolutizmus kipróbált hívei, elsősorban osztrák arisztokraták voltak, mint a Wesselényi-perből jól ismert Abele Kristóf,

15 majd 1685-től 1688-ig Rabatta Rudolf,

16 1688 októberétől Caraffa Antal,

17 1693-tól 1697-ig Heisler Donát,

18 utána Breuner Miksa Lajos,

19 majd Schlick Lipót.

20 Tisztségüket halálukig, ritkábban máshova helyezésükig viselték. Hivatali székhelyük Bécsben volt, de gyakran tartózkodtak Magyarországon. Állandóan itt teljesítettek szolgálatot a hivatal által kirendelt hadbiztosok (commissarius bellicus) és főhadbiztosok (superior commissarius bellicus), míg a fent említett főhadbiztosok címe generalis commissarius bellicus, akik között az országot több kerületre osztották fel.

21 1683-1690 között a nádor még nem vett részt a magyarországi évi adó szétosztásában. A szétosztást és a behajtást is elsősorban a főhadbiztosság végezte, bár 1686-ban még volt szerepe a pozsonyi és a szepesi kamarának is. Ekkor AlsóMagyarországon maga Rabattá főhadbiztos és Ghillány György pozsonyi kamarai tanácsos, Felső-Magyarországon (és Alsó-Magyarország egy részén is) Caraffa Antal és a szepesi kamarai adminisztrátor osztotta szét a porciókat.

22 A porciók számát a hadsereg szükségletei szerint a haditanács és a főhadbiztosság adatai alapján állapították meg Bécsben. A nádor ugyanebben a felterjesztésében pana-