Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az ország honvédelmében
hat hét alatt kellett volna végbemennie. A lustra után már sorozott katonaságnak tekinthették őket, akiknek, ha továbbra is a megye területén maradnak, a hadbiztosoktól napidíj jár, ha pedig már az ország területén kívül szolgálnak, kb. 3 1/2 és 3 forintban megállapított gyalogos- és lovasporció, kenyérrel. Pótlást a külföldi ellátáshoz a bécsi udvari kamara adhatott; innen kapták a zászlókat, puskákat és a gabonás szekereket is. A három kerületet a királyi parancs arra kötelezte, hogy a külföldre menő katonaságnak kéthavi zsoldját előlegezzék meg, és a kerületi hadipénztárakba 213 fizessék be. Egy havi zsold hét rajnai forintot tett ki. A végső felosztást a kerületekről s a hozzájuk tartozó megyékről, városokról a nádor készítette el, s be is mutatta a haditanácsnál tartott konferencián. 214 Az egyenruhaszínek miatt nem volt arra mód, hogy a főhadbiztosság — amint megkísérelte — egyes megyéket saját kerületükből kivéve más kerülethez csatoljon. 215 A nádor egy katona kiállítását nem a térítésként felajánlott 17, hanem 23 forintra becsülte, és saját Vas megyei birtokairól a fizetésre kötelezettekkel ennyit küldetett Batthyány Ádámnak. 216 Az ország zúgolódva fogadta a váratlan kiadást, annál is inkább, mert 1702 őszén a bécsi udvari kamara az előző két évi 3 millió forint adó helyett minden eszközzel próbálta elfogadtatni a 4 millió forintos adót. 217 1702. november 24-én a magyar kancellária Kollonics Lipóthoz írt felterjesztésében mintegy 100 ezer forintra becsülte a gyalogezredekkel kapcsolatos kiadásokat, s megállapította, hogy az országos pénzhiány s egyéb akadályok folytán ennek a kívánalomnak aligha tudnak eleget tenni. 218 Az ezredeknek 1703 januárjában állniuk kellett volna, szervezésük azonban elhúzódott. Bizonyára nem csak a pénzhiány miatt. Egyre-másra érkeztek a hírek a birodalomból és Olaszországból, hogy az ott működő lovasezredek katonasága hazaszökik, vagy átmegy az ellenséghez. A nádor maga is kapott bizalmas jelentéseket rokonától, Forgách Simon győri vicegenerálistól, aki jól felszerelt magyar lovasezreddel Bécsen keresztül ment ki a birodalomba. Még Bécsből megírta, „Jó volna inkább föl nem hozni az magyarságot", ha nem kap fizetést és megfelelő ellátást. 1702. december 3-án arról számolt be, hogy a kemény szolgálattól, nagy hidegtől kimerült katonaság csak száraz kenyéren él, lovai is sorra pusztulnak. Ez a szökések oka; talán segít, ha a nádor kellő helyen szót emel értük. 219 De hírt kaphatott a nádor fiától, Esterházy Gábortól is, aki ezredével szintén kint volt. 220 Az országban örömmel fogadták a hazatérő munkaerőt, a megyék, földesurak bújtatták a szökött katonákat ahelyett, hogy parancs szerint átadták volna az illetékes helyőrségeknek. 221 Az ezredeseket 1702 novemberében nevezték ki, így a nádor bányavidéki főkapitányságának területén br. Andrássy Pált. 222 S éppen itt, a „vörösposztós" Andrássy-ezredben tört ki a hónapokig húzódó egyenruha (Mundirung) -botrány, ami miatt az ezred nem indulhatott útnak. Andrássy Pál 1702. november 30-án jelezte, hogy többféle vörös posztóból készül az egyenruha, ezért az illetékes főhadbiztos december 11-én Nagyszombatban gyűlés tartását kívánta ebben az ügyben, Andrássy pedig a nádortól és Koháry tói kért utasítást. 223 A nádor december 5-én zsidó
