Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az ország honvédelmében
felkelőt, mert a megye veszélyben van az érsekújvári vár török őrségének folytonos portyái miatt. 155 Hasonló félelem élt a végvidéki főkapitányokban is. Batthyány Kristóf dunántúli főkapitány a nádor többrendbeli felhívására május 19-én olyan értelemben válaszolt, hogy nem küldheti el bandériumait a nádor mellé, a dunáninneni országrészbe. Fiát, Ádámot katonáival a nádor kívánsága szerint már útnak indította, de saját bandériumát és rokonaiét ott tartja. 156 Esterházy János győri vicegenerális mély aggodalmat érzett amiatt, hogy a nádor magával vitte a magyar katonaságot az Érsekújvár felől veszélyeztetett területekről. 157 A kívánalom és a lehetőségek közötti ekkora ellentétek mellett magától értetődő a nemesi felkelés szervezésének sikertelensége. Az ország nyugati részét nemsokára ellepte a Bécs felé nyomuló török sereg. A nádor kivételével valamennyi főúr bevárta a török és Thököly seregét, s részben kényszerből, részben egyéb indokokból is csatlakoztak hozzá. A nádor egy ideig sziklavárában, Fraknón keresett menedéket, majd amikor azt is ostrom fenyegette, követte a királyt Ausztriába, családjával együtt. Sűrűn küldte jelentéseit a király után, akitől csak július 24-i kelettel, Passauból kapott választ. A király elismerését fejezte ki hűségéért, megdöbbenve értesült a főurak átállásáról, s azt tanácsolta a nádornak, hogy amíg ismét visszatérhet Magyarországra, menjen a sziléziai hercegségbe, hadikémeit pedig bocsássa a fővezér, Lotharingiai Károly rendelkezésére. 158 Az év elején a nádor s a vele tanácskozó rendek haditervet is készítettek. A nádor február l-jén úgy ítélte meg a katonai helyzetet, hogy összesen 90 ezer főnyi seregre lenne szükség, amelyben 10 ezer a magyarok száma. Ősének, V. Károly császárnak példájával buzdította a királyt a seregszemlén való személyes megjelenésre. A rendek többször ismétlődő kívánsága volt az azonnali támadás megindítása, hogy a harcok az ellenség területét pusztítsák. 159 A szemlét május 6-án tartották meg Pozsony megyében Köpcsénynél. Kb. 40 ezer főnyi sereg volt együtt. Felolvasták itt XI. Ince pápa bulláját is. A bal szárnyon állt a nádor vezetésével a magyar sereg. 160 A király kívánságára a nádor május 8-án Pozsonyban, az ún. Zöld Házban gyűlésre hívta össze az éppen elérhető főpapokat, mágnásokat és nemeseket, hogy megvitassák, miképpen használják fel az egybegyűlt sereget. A tanácskozáson részt vett Szelepcsényi György esztergomi érsek, Széchényi György kalocsai érsek, Gubasóczy János nyitrai püspök, magyar kancellár, a novü püspök, Draskovics Miklós országbíró, Erdődy György, id. Zichy István, Pálffy János, Erdődy Kristóf, Czobor Ádám, Batthyány Ádám, ifj. Zichy István, Csáky László, Kollonics Zsigmond, Nádasdy Tamás grófok, a bárók közül pedig Orbán István személynök, Esterházy János győri vicegenerális, Esterházy Zsigmond, Koháry Imre, továbbá királyi táblai ülnökök is, úgymint Szenté Bálint alnádor, Szapáry Péter és Orbán Pál alországbírók, Török György és Sárkány János ítélőmesterek, Maholányi János magyar kancelláriai titkár, Benyovszky Mátyás nádori titkár és az országbíró titkára. Ennek az egy alkalomra összehívott testületnek több tagjától országos kérdésekben, magyar tanácsosi mivoltuknál vagy országos tisztségüknél fogva, más alkalmakkor is véleményt kértek. Felterjesztett véleményük szerint 8* 115
