Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az ország honvédelmében
szükséges a király minél gyakoribb jelenléte, a seregeknek könnyű -— magyar — lovassággal való kiegészítése és az azonnali támadás Esztergomnál, majd Budánál. Kívánságukra a nádor felajánlotta további magyar katonaság gyűjtését, ha megvan a lehetőség havonkénti rendszeres fizetésükre. 161 Ámde a Habsburg-hadvezetés a régi módszert követve a sereg ezúttal is bevárta a nagy sodrú török támadást, s így vált a hódoltsági terület helyett Bécs és környéke is a harcok színterévé, 1683. július közepétől szeptember 12-ig. Bécs védelmében a nádor is részt vett. 162 Ausztriából felhívásokat küldött be az országba, amelyben személy szerint való felkelésre s a Bécs alatti harcokban való részvételre szólította fel az elérhető megyéket. 163 Bécs felszabadítása után azonnal lovasezredeket kért, hogy azokkal térhessen haza, elsősorban saját szűkebb hazájának, Sopron és Kőszeg környékének felszabadítására. 164 Nehezen küzdötte le keserű haragját a törökkel átmenetileg együttműködő, az ő birtokait is pusztító néhány mágnástársa, s különösen a Thökölytől vallásszabadságot és nagyobb önállóságot remélő szabad királyi városok — elsősorban Sopron, Kismarton, Kőszeg, Ruszt — iránt. 165 A megtorlást a király maga állította meg, bár kezdetben felhatalmazást adott nyomozásra és birtokfoglalásra a nádornak és Kollonics Lipót kamarai elnöknek. 166 A nádor hazatérése után újból nekifogott a nemesi felkelés szervezésének, először a Dunántúlon, majd október második felétől a dunáninneni országrészben. Október 16-án jelentette a királynak, hogy a Dunántúlon már helyreállította a rendet, s meghirdette a felkelést, s most megy át hasonló célból az eddig gyűjtött kb. 5000 emberrel a dunáninneni részbe; 5000 katonájából ezret a Kanizsa környékén és Horvátországban működő károlyvárosi főkapitány rendelkezésére bocsát. 167 A „hűségre térítés" és a felkelés szervezése párhuzamosan haladt, a megyék ebben a helyzetben természetesen késznek nyilatkoztak a felkelésre. Még október 20-án és 29-én is küldött ki a nádor felhívásokat. 168 A császári hadsereg elégedetten az év katonai eredményével, többek között októberben Párkány és Esztergom visszafoglalásával, téli szállásra készült. Lotharingiai Károly fővezér október 27-én felkérte a nádort, hogy ne folytassa tovább a sereggyűjtést, a megyei katonaságot küldje haza, mivel ebben az évben már nem lesz szükség rájuk. Erre nézve november 13-án királyi parancsot is kapott. 169 Esterházy Pál ugyanezen a napon a haditanácsnak 8000 főnyi felkelősereg együttlétéről tett jelentést, pár nappal korábban Sobieski Jánosnak 9000 főről. 170 Nehezen vált meg a seregtől, amelynek toborzását a megkezdett birtokfoglalások, német őrségeknek főúri várakba helyezése 171 s a másfajta, később abbamaradt büntetőakciók, különös módon, egyszerre akadályozták és serkentették is. A vele rokonságban és jó barátságban levő Batthyány család számára próbálta visszaszerezni lefoglalásra ítélt birtokaikat, valamint a dunántúli főkapitányságot is, amelynek végvárait átmenetileg a győri főkapitánysághoz csatolták, Esterházy János győri vicegenerális fennhatósága alá. 172 Ugyanekkor Batthyány Kristóf és fia, Ádám nagy buzgóságot fejtettek ki a török elleni szervezkedésben. 173 A király oldalán maradt, ez évben grófságra felterjesztett Esterházy János vicegenerálisnak 174 Batthyány Ádámhoz írt aggodalmas hangú levele is amellett
