Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor szerepe az ország honvédelmében

Még néhány év telt el, s az ízig-vérig katolikus, hitbuzgó főúr 1677. december 24-én kismartoni kastélyában, ahova a karácsonyt ment ünnepelni, a szentestén, szívében haraggal, felajánlotta lemondását főkapitányi tisztéről azzal a szándékkal, hogy visszavonul a magánéletbe. Ekkor kapta meg ugyanis azt a királyi parancsot, amely a végvidékek új rendjét ismertette vele.

34 Eszerint a végvári katonaság létszáma csökken. Akiket a szolgálatban megtartanak, azok rendszeresen kapnak fizetést, viszont állandóan helyükön kell tartózkodniuk, s csak engedéllyel távozhatnak el. A főkapitány, 22 éve a királyi család hűséges híve, számításokba mélyedt. Tudta, miből tartja fenn magát a íizetetlen végbeli katonaság: a török elleni tiltott portyákból s nemritkán rablásból, kis majorságokban folyó gazdálkodásból, kereskedésből. S nem abból, hogy el sem mozdul őrhelyéről, amiért az új szabályozás szerint is csak éhbért ajánlanak fizetésül: családonként évi tíz forint készpénzt és húsz forint ára, a rendesnél drágábban felszámított posztót. Ugyanakkor a királyi katonák jó fizetésük mellett még lovat, ruhát, fegyvert, lőszert s a lakosságtól különféle szolgáltatásokat kapnak, s mégis folytonos a panasz rablásaik miatt. Ha majd a magyar végbelieket is hasonló ellátással, ezredekbe szervezik, megkívánható tőlük a fegyelem. Most gyakran felhánytorgatják a magyar katonáknak, hogy a végvidéken házuk, mezejük, szántóföldjük, szőlőjük, tehát gazdaságuk van, amiből megélhetnek. Elfelejtik azonban, hogy nekik családjukról is gondoskodniuk kell, s azt is, hogy a bányavidéki végek újak, itt tehát kevés a gazdaság, száz katona közül legfeljebb húsznak van. A kassai főkapitányságban már súlyos károkat okozott a végváriaknak a most tervezetthez hasonló szabályozása; az is különös, hogy a győri és komáromi magyar őrségnél ilyet nem terveznek. A főkapitány arra kérte a királyt, álljon el a tervezett változtatástól. Inkább továbbra is ugyanolyan ritkán kapjanak fizetést, mint eddig, de maradjon meg a régi rend. Saját főkapitányi hatásköre semmisnek mondható, s most még az ő fizetése is csökkenni fog, holott ennyi év után inkább előléptetést remélhetne. De úgy látszik, kegyvesztetté vált a királynál, s így jobb, ha beadja lemondását.

35 A lemondásra nem került sor. Esterházy bányavidéki főkapitányságát megtartotta nádorsága alatt is. Elődei, a régebbi nádorok is rendszerint főkapitányai voltak egy-egy országrésznek. Közéleti pályafutása alatt, 1677-ig, bányavidéki főkapitánysága okozhatta neki, ha nem is az első, de legsúlyosabb csalódást. Hatásköre csak utasításában, papíron volt, a valóságban alig. Kérdés, mit várhatott ilyen tapasztalatok után akkor, amikor mint nádor a magyar hadiszervezet élére került. A NÁDOR ÉS A FŐKAPITÁNYOK A magyar törvények értelmében az országrészek főkapitányainak magyarországi felettese a nádor volt; a törvények hangsúlyozzák, hogy ezek a király után közvetlenül tőle függnek, még a nem magyar győri főkapitány is. Magyarországon tehát a katonai hierarchia csúcsán álló királytól lefelé haladva a nádor alá tartoz-