Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

6. Egyházi ügyek

részéről Érdi János nézte meg, majd közszemlére tették. Helyét oszloppal jelölte meg a város.

15 Előfordult súrlódás is. 1778-ban pl. két tanácsos figyelmeztette a püspököt, hogy bontsa le a városi területen (utcákon) emelt sorompókat. A püspök válaszára, miszerint a sorompók az ő rezidenciájához tartoznak, a tanács a kamaránál tett panaszt. A következő évben a város a bécsi udvari kamarához fordult, mivel a püspök a háza falához csatlakozó, piac céljára használt teret önhatalmúlag elfoglalta. Mindez 1792-ben az utca szélesítése céljából telekcseréhez vezetett. 1797-ben a tanács a palotai kapun kívüli püspöki majorból kivezető csatornát kifogásolta, amely gyakran kiöntött és a falakat veszélyeztette. 1814-ben a város a püspöki lakhely udvari kapujánál mészárszéket akart építeni. A püspök Német Jánoshoz, a Szent Korona ügyészéhez fordult, aki intette a várost: ne építsék meg a mészárszéket. Ez mégis megépült, de a pozsonyi kamara a következő évben elrendelte nyolc napon belüli lebontását. 1843-ban azt állapította meg a város, hogy a püspökség melletti gelencsér bódék „a tisztátlanság helyei és az éjjeli gonosztevők menedékhelyei". A gelencsér céh biztosa, Kapy József tanácsos gondoskodott a bódék felszámolásáról.

16 Tizedviták A legérdesebb súrlódási felületet mégis az egyházak — a birtok melletti — legnagyobb jövedelmi forrása, a tized szolgáltatta. A töröktől való visszafoglalás után a budai kamarai adminisztráció leiratban közölte a várossal, hogy a városi tized — háborús idők lévén — a királyt illeti. Székesfehérvár becikkelyezése (1715) után a tized az esztergomi érseké lett, illetve a város tőle bérelte. 1718-ban pl. a városi syndicus járt Esztergomban, tizedügyben. A következő évben a prépost, Ányos főszolgabírón keresztül, tiltakozott a tizedbérlet ellen, mire a város viszonttiltakozott. 1722-ben Ányos György főszolgabíró értesítette a várost, hogy Nesselrode prépost megnyerte a tizedpert és követeli a várostól a fizetést. A tanács válasza: „Attól kérje a prépost, aki a tizedet a városnak bérbe adta." A prépost ettől kezdve évente tiltakozott a bérlet ellen. A tiltakozásokat a városi jegyzőkönyvbe „szokásos tizedtiltakozás (gewöhnliche Zehent-Protestation)"-ként írták be.

17 1727-ben Nagy János járt az esztergomi érseknél tized ügyben. A közbenjárás eredményeként az érsek évi 700 Ft-ért usque ad diem Vitae az összes tizedet a városnak adta bérbe. 1734-ben a bérleti díjat a jegyző és a kamarás vitte Pozsonyba, amikor a város gazdasági helyzetéről készült jelentést kézbesítették a kamarának. Is Prot. sess. 1816. márc. 9. No 508.; 1839. febr. 22. No 244.; 1840. jan. 10. No 106.; 1848. máj. 6. No 1596.; dec. 5. No 4509. 10 Prot. sess. 1778. dec. 18.; 1792. ápr. 26. No 536.; aug. 6. No 1096.; 1797. jún. 9. No 725.; 1815. jan. 30. No 126.; 1843. márc. 20. No 1039. Prot. jud. 1814. jún. 27—28. No 374.; HKA Camerale Ungarn Fasc. 26(535). No 34/1779. febr; Nyéki Németh János volt a magyar jakobinusok pereiben a vád képviselője. 17 Prot. sess. 1696. júl. 22.; 1718. febr. 22.; 1719. febr. 14.; 1722. okt. 13.; 1723. júl. 16.; Csizmadia