Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

6. Egyházi ügyek

1740—1741-ben a kamarás utazott az érseki számadóhoz Komáromba a bérleti díjjal. 1747-ben a város 726 Ft-ot fizetett.

18 Fehérvárnak érdeke fűződött a tized bérletéhez. Ezt mutatja, hogy 1761-ben 12 körmöci aranyat küldtek Kállóczy kamarai titkárhoz, jóindulatú közbenjárása megnyerésére. A következő évben küldöttséget menesztettek az érsekhez Nagyszombatra, majd Esztergomba. A küldöttség azt az utasítást kapta, hogy a bérleti díj összegét akkor is fogadják el, ha azt az érsek fel akarná emelni. A sejtés nem volt alaptalan: a város ettől kezdve 1777-ig már 1600 Ft bérleti díjat fizetett.

19 Bonyolultabbá vált a helyzet, amikor Mária Terézia az új egyházmegye katedrálisa — addig belvárosi plébániatemplom — számára rendelte a tizedet. A székesegyházzá vált belvárosi plébániatemplom felett a kegyúri kötelezettséget a város, a káptalannal közösen továbbra is gyakorolta. A tized szempontjából az a változás történt, hogy a város ettől kezdve évi 1600 Ft-ért nem az esztergomi érsektől, hanem a káptalantól bérelte. A három—hat évre kötött bérleti szerződéseket mindig nagy gonddal készítette elő a tanács, majd a városi levéltárban őrizte. A megújítást nemcsak a dómkáptalantól, hanem a püspöktől is kérték. A feltételeket a belső tanács és a választott község együttes ülésen tárgyalta meg.

20 1793-ban merült fel a káptalan részéről a tized természetben való követelése. A város emiatt a királyi biztoshoz fordult, aki fenntartotta a status quót. A következő évben évi 1600 Ft-os díj mellett újabb három évre szóló szerződést írtak alá. Ez maradt egész 1806-ig, amikor a káptalan — „az áremelések és a drágaság miatt" — kétszeresére akarta emelni. A tanács erre — mérséklés céljából — küldöttséget menesztett a püspökhöz. A választott község az emelés ellen tiltakozott, ezért a tanács a községet és a városban lakó nemeseket összehívta. Az együttes ülés hozzájárult, hogy a város évi 3200 Ft-ért tíz évre bérbe vegye a tizedet. Az összeget 1814-ben, barátságos egyezség alapján, újból 1600 Ft-ra mérsékelték.

21 Az újabb vitákat a további devalváció váltotta ki. 1817-ben a káptalan (a papírpénzben fizetett) 1600 Ft-os díjat 300 konvencionális Ft-ra akarta emelni. A város azt felelte, hogy „a hazai törvények tiltják a szokásba vett haszonbér összegét emelni". Ezzel vette kezdetét a város második nagy tizedpere. A belső tanács és a választott község együttes ülése úgy döntött, hogy mielőtt bármilyen tárgyalást kezdenének a káptalannal, bírósághoz fordulnak, illetve megvárják annak ítéletét. Az ügy fontosságát mutatja, hogy a választott község tagjait fejenként hallgatták meg és egyenként jegyezték be szavazatukat a jegyzőkönyvbe. A káptalan erre azt 18 Prot. sess. 1727. márc. 26.; 1728. márc. 16.; 1734. ápr. 9.; 1740. ápr. 5.; 1741. febr. 25.; Corr. buch. 1747. ápr. 10. 19 Corr. buch. 1761. máj. 15.; 1762. márc. 12.; Prot. sess. 1762. márc. 9.; 1777. jún. 13. 20 Prot. sess. 1788. nov. 7. No 1617. 1789. márc. 13. No 333.; 1791. ápr. 4. No 404.; 1792. febr. 13. No 206.; 1792. márc. 19. No 359. Schern, jub. 1977. 60.; Németh László 1979. 78. 21 Prot. sess. 1793. ápr. 12. No 460.; 1794. nov 21. No 1348.; 1801. jún. 1. No 743.; 1806. márc. 8. No 437.; szept. 9. No 1384.; szept. 14. No 1406.; nov. 24. No 1752.; 1810. márc. 25. No 449.; 1814. máj. 23. No 780.; 1816. aug. 23. No 1419. 20* 307