Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
Szabályozás, tilalmak A város igen gyakran szabályozta a kézművesek munkáját. 1702-ben pl. megtiltotta az ács céhben levő rác kőműveseknek a kőműves munka végzését. 1714ben engedélyezték az esztergályos házában égetőkemence felállítását, „mivel az nem veszélyes". 1716-ban engedélyezték a városi kovácsmestereknek ekevas árusítását. 1718-tól a lakatosok csizmát is vasalhattak, valamint sarkantyút is felverhettek. 1721-től az idegen szitás- és pintérmesterek nem árulhattak a városban, valamint — a kovácsok kérésére — a vaskereskedők nem árulhattak ekevasat. 21 Az 1750-es évektől a fésűsök nem árulhattak rövid- és tüárukat; a csizmadiák nem vehettek kordoványt a palotai görögtől; bocskort csak a horvát cipészek szabhattak; vég szűröket csak a csapók adhattak el. 22 Az 1760-as évektől a szürszabók nem hozhattak be idegen szűröket; a Nádasdy ház házmestere nem csinálhatott ágyat, asztalt, szekrényt; a mesteremberek kötelesek voltak foltozó munkát is elvállalni; a zubbonycsinálók csak paplant, matracot, nagy és kis zubbonyt, valamint paraszt leblit (ti. lajbit) készíthettek. 23 A közrendet szolgálta, hogy a mesteremberek vasár- és ünnepnap nem indulhattak vásárba, de nem is érhettek ekkor vissza. „A botránkozás elkerülése céljából" ezt előtte vagy utána való este kellett megtenniök. Ugyancsak tilos volt a Blau-Montag tartása. Ezért a mester 2 Ft, a legény 1 Ft büntetést fizetett. 24 1784-ben a palotai, veszprémi és szentgáli bognárok a királyi biztoshoz fordultak panasszal, mert a város megszüntette az addigi gyakorlatot, hogy két vásár között áruikat a városban raktárban tarthatták. 1786-ban a magisztrátus — a helytartótanács utasítására — felhívta az ácsokat és a bőrösöket, akik Komáromtól lefelé gyakran használták a víziutat, hogy a hajókat és tutajokat megfelelő eszközökkel lássák el, hogy ne ütközzenek a budai hajóhídba. 25 1799-ben egy kézműves tett panaszt, amiért más kézművesek az ő jelét alkalmazták műveiken és áruikon. A polgármester az összes kézművest összehívta és megtiltotta ezt nekik. 26 1814-ben az egyik asztalosmester — tanácsi engedéllyel — a finomabb bútorok készítésére egy „szőnyegmíves" (kárpitos) legényt alkalmazott. A helybeli nyergesek ez ellen tiltakoztak. 27 1816-ban a szűrszabócéh bemutatta több vármegye és szabad királyi város határozatát, amely megtiltotta a cifra szűrök készítését és árulását. A tanács 21 Prot. sess. 1702. máj. 16.; 1714. márc. 27.; 1716. nov. 13.; 1718. júl. 5.; 1721. jún. 25.; júl. 1. 22 Corr. buch 1750. jan. 5.; Port. sess. 1752. szept. 5.; 1756. márc. 23.; 1759. máj. 29. 23 Prot. sess. 1761. jún. 2.; 1763. márc. 17.; 1764. júl. 6.; szept. 25. 24 Prot. sess. 1772. szept. 25.; 1775. máj. 12.; A Blau-Montag (Korhely-hétfő) azt jelentette, hogy az előző vasárnap mulató legények vonakodtak felvenni a munkát. 25 OL E 210. Mise. 38. 1784. No 94.; Prot. sess. 1786. aug. 21. No 57. 26 Prot: sess. 1799. máj. 3. No 579. 27 Prot. sess. 1814. aug. 8. No 1187.; szept. 16. No 1344.
