Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

Fehérváron is betiltotta, „mert ez a mesteremberek között sokféle ízetlen viszálykodást okozna".

28 1820—21-ben figyelt fel a kerékgyártócéh arra, hogy vidéki mesterek a vásárra hozott áruikat raktárban ott hagyták, illetve letéteményesek útján árulták. Egy asszonnyal, akit ezen kaptak, az eladott kerék árát a szegényházba fizettették be.

29 1823-ban a kanizsai uradalom ügyésze az előtte folyó perlekedés eldöntésére azt kérdezte a várostól, hogy „a kádárok az edényeket vassal abrincsolhatják-e". A tanács válasza szerint „Fehérvárott a kádárok műveiket hideg vassal abrincsolják".

30 1826-ban egy kalaposmester kérte, hogy selyem kalapjait a vásárban ne a durva kalapok között árulhassa, mert ott nem kelnek el. A vásárbiztos külön sátrat jelölt ki neki. 1832-ben a német vargacéh kérésére a kapitányi hivatal elkobozta a némely boltban árult „posztószél cipőket, egész bőrkészülettel" (készcipőket).

31 • Kontárkodás A céhen kívüli iparűzést kezdetben tiltották a városok. Kassa már 1686-ban kimondta, hogy „a mesteremberek céhbeli szabadsága a kontárok ellen megtartassék". Fehérvár 1716-ban, a takácscéh privilégiumának a kihirdetése alkalmából mondta ki, hogy „aki a céhen kívül dolgozik, büntetés alá kell vetnyi". A kontárok ellen még 1787 májusában is harcolt a tanács.

32 Éppen ezért nehéz szívvel vette 1787 júliusában a helytartótanács leiratát, amely szerint „azok, akik valamilyen ipart megtanultak, legény nélkül, eltartási költségeik fedezésére, céhen kívül is gyakorolhatják azt. Ez a szabadságolt katonákra is vonatkozik". A rendeletet a helybeli mesterek nem fogadták kitörő örömmel; a kőművesek és ácsok tiltakoztak is ellene. A tanács a „fuserokat" osztályokba osztotta és adót vetett ki rájuk (amit azok nem fizettek meg).

33 Ettől kezdve a tanács magatartása a kontárokkal szemben nem egyértelmű. Egy kefekötőlegénynek pl. megengedték, „mivel két kiskorú lánytestvérét tartja el". A német szabócéh kérésére viszont eljártak a kontárok ellen. Ez még „a nemes urak szolgáira" is vonatkozott. A fehér személyek azonban továbbra is varrhattak, „mert nekik szabadságuk van varrásbeli munkákat készíteni".

34 28 Prot. sess. 1816. ápr. 19. No 674. 29 Prot. sess. 1820. jún. 9. No 1040.; 1821. júl. 2. No 1055. 30 Prot. sess. 1823. nov. 28. No 1703. 31 Prot. sess. 1826. ápr. 14. No 561.; 1832. dec. 17. No 2449. 32 Corp. stat. H/2. 268. Kassa 1686.; Acta pol. et jur. 1716. No 30.; Prot. sess. 1787. ápr. 30. No 394.; máj. 11. No 442. 33 Prot. sess. 1787. júl. 6. No 672.; szept. 3. No 889.; 1788. máj. 26. No 834. 34 Prot. sess. 1812. ápr. 27. No 612.; 1820. márc. 24. No 584.; 1825. dec. 14. No 1927.; 1827. aug. 17. No 1402.