Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

2. Kommunális igazgatás

1785-ben adótartozás fejében több polgárt közmunkára: a csatornák tisztítására, kötelezett a tanács. 1787-ben tanácsi delegáció szemlélte meg: nem lehetne-e a Palotai-kapu alatt folyó vizet más, hasznosabb helyre terelni.

94 1788-ban a Scheiss Gasse lakói kérték, hogy a csatorna létesítése után a házuk végében levő kiszáradt telket, fizetés ellenében, megkaphassák. A tanács azonban elutasította a kérésüket, „mert azt csak nagy költséggel lehetne rétté alakítani és akadályozná tűz esetén a csatornához való jutást". Ugyanebben az évben volt napirenden a bástyatelkeken átfolyó víz rendezése, az új kapunál megszüntetendő csatorna máshová helyezése és a Palotai-kaputól a püspöki kertig csatorna építése.

9 s Nem nézte azonban a város jó szemmel, ha a lakosok a saját elképzelésük szerint maguk ástak árkot vagy csatornát, mint pl. ahogy azt 1788-ban a palotavárosiak tették az esővíz levezetésére. A tanács betemettette velük az árkot a nyilvános utcán, „mivel ez a többi polgárokra, az egészségre ártalmas, az adózók gyermekei csaknem szerencsétlenül jártak benne. A víz nem tud lefolyni, csak poshad; ez igen káros".

96 1793-ban gróf Schmidegg tett panaszt, hogy az állóvíz kárt tesz a házában. Ezért a tanács elrendelte, hogy a püspöki majoron és a Rosdy majoron átmenő csatorna útját nem szabad eltorlaszolni; a víz szabad folyását biztosítani kell, A víz zavartalan folyásáról a csatornafelügyelö gondoskodott.

97 Gyakori volt, hogy a lakosok is kérték az árkok és a csatornák kitisztítását, rendszerint akkor, ha az összegyűlt víz már kiöntéssel fenyegetett vagy el is öntötte a telkeiket. 1798-ban pl. azok a polgárok, akiknek a városfal alatt volt a telkük, segítséget kértek a várostól „a nekik kárt okozó vízelöntések ellen". A tanács maga nem intézkedett, hanem a kérvényt a magyar kamarához terjesztette fel. 1806-ban Jancsár utca lakói kérték az árkok kitisztítását.

98 Az árkokat és csatornákat a város más módon is védte. Tilos volt pl. bőrt mosni, áztatni bennük, vagy cövekeket verni, „amelyek feltartják a vizet és csak hínár, szemét képződését segítik elő". Ugyanígy tilos volt a csatornák tisztításakor kihányt földet elhordani, mert ezáltal a part alacsonyabb lett és a víz könnyen kiöntött.

99 1822-ben Ybl Miklós tett panaszt, hogy a házai között levő Fazekas utcában a víznek nincs kifolyása, összefolyik és az utat tönkreteszi. A vízfolyás és az utca flastromozására a követ a város, a munkát Ybl adta.

100 1824-ben Marich Dávid alispán mint királyi biztos értesítette a várost, hogy felsőbb helyen engedélyezték 6000 Ft kölcsön felvételét a városi kanálisok 94 Prot. sess. 1785. máj. 23.; 1787. márc. 2. No 179. 95 Prot. sess. 1788. márc. 7. No 355.; ápr. 14. No 622.; jún. 2. No 870.; jún. 4. No 825.; júl. 8. No 1074. 96 Prot. sess. 1788. jún. 23. No 981. 97 Prot. sess. 1793. okt. 28. No 1399—1400. 98 Prot. sess. 1798. szept. 17. No 1126.; 1806. febr. 3. No 240. 99 Prot. sess. 1796. ápr. 18. No 579.: 1818. nov. 6. No 1454—1456. 100 Prot. sess. 1822. okt. 11. No 1553.; 1839. jún. 17. No 1264.