Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

7. Egészségügy

tulajdonosa 1848-ig többször nyújtott be számlát a városnak szállított gyógyszerekért.

83 Lassan azonban a két patika is kevés lett a városban: 1806-ban kérte Say József egy harmadik létesítésének jogát. Az ügy elég soká, csak négy év múlva került a tanács, a község és a nemes urak együttes ülése elé, amely úgy foglalt állást, hogy „a jelenlegi két patika ellen sok a panasz, mert a monopolhelyzet miatt nem tartják be az árszabást; a lakosság pedig napról napra nő, és a környező helyek lakói is idejárnak". A tanács megkérdezte a két patikust, de egyik sem akarta gyógyszertárát Saynak eladni. Az ügybe — tekintettel a környező községek lakosságára — a megye is beleszólt: támogatta. Minderre 1810 augusztusában érkezett meg a helytartótanács engedélye: „Kötelessége azonban Say Józsefnek nemcsak a helybeliek, hanem a környék közönségének az ellátása."

84 Say 1812-ben bérbe vette a várostól a „növendék oskolák heverő padlását, patikaszerek szárítására". A tanács örült az ajánlatnak, mert „így a városnak némi haszna lenne a padlásokból". Az 1820-as évektől Say a városnak is szállított gyógyszereket. 1847-ben még mindig ő a patikus.

85 Korszakunk végén, az 1830-as évek második felében bukkant fel a negyedik patika megnyitásának a gondolata. 1838-ban két patikussegéd kérte, hogy a Felsővárosban gyógyszertárat nyithasson; kérésüket azonban, a főorvos és a többi gyógyszerész véleménye alapján, elutasították. A felsővárosi lakosok más véleményen voltak: kérték az engedély megadását. A tanács erre meghagyta a három patikusnak, hogy „patikájukat úgy helyezzék el, hogy a kérelemnek megfeleljen" (vagyis, hogy a felsővárosiaknak is legyen a közelben egy gyógyszertáruk).

86 A felsővárosiakat támogatta 1842-ben Kövesi Ferenc becsületbeli főorvos. Szerinte a harmadik gyógyszertár felállítása (1810) óta a város népessége tetemesen megnőtt és a Felsővárosban, amelynek népessége a Belvárost háromszor felülmúlja, nincs patika. „Könnyen megtörténhet — ha gyors segítségre van szükség — a baj." A tanács megkérdezte a három gyógyszerész — Braun Józsefet, Broszman Tóbiást és Say Józsefet —, hogy melyikük akar a Szent Sebestyén templom környékére áttelepülni. Erre senki sem vállalkozott, sőt tiltakoztak a negyedik gyógyszertár felállítása ellen.

87 Mindezek alapján 1842 augusztusában engedélyezte a tanács, hogy Grohman Zsigmond egy negyedik patikát létesítsen. Ő diplomáját bemutatva bejelentette, hogy „a patika felállításához szükséges értéket anyja — köztudomány szerint — 83 Prot. sess. 1815. ápr. 14. No 630.; 1816. jan. 5. No 17.; 1825. dec. 27. No 1981—1982.; 1835. dec. 28. No 2617.; 1848. jan. 21. No 248. 84 Prot. sess. 1806. okt. 6. No 1509.; 1810. ápr. 18. No 662.; júl. 6. No 1071.; aug. 24. No 1282. 85 Prot. sess. 1812. márc. 21. No 492.; 1820. dec. l.No 1919.; 1828. aug. 29. No 1453.; 1847. jún. 18. No 2540. 86 Prot. sess. 1838. jan. 22. No 124—125.; Az egyik segéd, Pintér József már 1815-ben a Szentháromság patikában szolgált (Prot. jud. 1815. nov. 13. No 764.). 87 Prot. sess. 1842. júl. 25. No 2120.; nov. 18. No 3349.