Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

6. Egyházi ügyek

Praeses és magyar prédikátor megjelent a tanács előtt és tiltakozott az adókivetés ellen, „mivel a ferenceseknek a rendházukon kívül semmijük sincs. A városon kívüli kert a városé, mint földesúré, ők csak alamizsnaként használják". 1729-ben 2 Ft-ot kaptak a kamarási pénztárból, mivel a városi sörfőzőház bérbeadásával elestek a szokásos sörjuttatástól („ser-alamizsna").

120 A város és a lakosság annál is nagyobb lendülettel adakozott a derék atyáknak, mivel a járványok — különösen az 1739. évi pestis — alkalmával önfeláldozóan ápolták a mindenki által magukra hagyott betegeket. A város az egyházfinak azért tiltotta meg a koldulást, „mert azzal a szerzeteseknek árt".

121 Az 1760—1770-es években újból építkeztek, rendházukat, templomukat tatarozták a barátok. Ezekben az években téglát és cserepet kaptak a várostól; 1764-ben pl. 1000 téglát, 4450 cserepet, 1769-ben 1000 téglát (ára: 5 Ft 50 d), 1773ban 1800 téglát. Emellett kapták a szokásos évi 12 mérő (rozs vagy kevert) gabonát és 2 boglya szénát. Van példa arra is, hogy a város alamizsnaként a kamarási pénztár kintlevő (pl. 1769-ben 24 Ft-os) hátralékát adta, hogy „a barátok szedjék be a maguk számára".

122 Az 1788. évi uralkodói rendelet a fehérvári ferencesek létszámat „örök időkre" 21 szerzetesben és 2 laikusban szabta meg. A ferences templomot „a papok magán templomának" titulálta II. József.

123 1795-ben Filó Edvárd, a ferences konvent gvárdiánja kérte a várost, hogy egyházi szolgálataikért szénát adjon a város. A tanács válasza: „A ferences rend az istentiszteletek tartásában, a lelkek gondozásában, a két (magyar és német) külvárosi parochia ellátásában nem kis érdemeket szerzett. Ezért a két boglya szénát megkapják." A következő évben a szindikus, Braun József kérte, hogy a vásárolt kert után a városnak járó keresztpénzt ne kelljen megfizetniük. A város ezt alamizsnaként engedte el.

124 1806-ban Mózer János páter kérte a várostól a szénaalamizsnát. A tanács két szekér szénát adott, „mivel a betegek lelki gondviselését végzik". 1807-ben 50 mérő búzát és két boglya szénát kaptak, „szokásos évi alamizsnaként". Az alamizsna annyira szokássá vált, hogy az 1816 márciusi gazdasági ülés jegyzőkönyvében ezt olvashatjuk: „ha kérnek, (az új termésből) kell nekik adni 30 mérő búzát, mivel többrendbeli szolgálatot tettek a városnak". A városban nemcsak a helybeli, hanem a móri ferencesek is koldultak.

125 1823-ban — könyörgésükre — 5 mázsa szénát kaptak, mivel „a rossz utak miatt nem tudnak koldulni menni". 1839-ben volt napirenden a ferences kertek és pince adómentessége. A választott község ezt nem nézte jó szemmel, meg akarta 120 Prot. sess. 1713. okt. 21.; 1715. júl. 20.; 1723. okt. 1.; 1725. jún. 12.; 1729. okt. 3. 121 Prot. sess. 1739. szept. 30.; Corp. stat. V/2. 544. Székesfehérvár 1766. 122 Prot. sess. 1764. nov. 13. 1769. jan. 24.; dec. 18.; 1772. jún. 19.; 1773. nov. 12.; 1777. jún. 20. 123 Prot. sess. 1788. ápr. 11. No 575. 124 Prot. sess. 1795. júl. 3. No 811.; 1796. márc. 11. No 411. 125 Prot. sess. 1790. szept. 25. No 937.; 1806. jún. 21. No 1048.; 1807. júl. 8. No 925.; 1808. jún. 12. No 794.; 1809. szept. 5. No 1086.; 1816. szept. 4. No 1489.