Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

6. Egyházi ügyek

szüntetni. A tanács azzal az indoklással állt a mentesség mellé, „hogy az atyák milyen szolgálatot tettek a városban". 1840-ben „elavult és az idő miatt elszennyesedett templomuk belül való kitakarítására és fehérítésére" kéregettek. 1848-ban az addig szokásos búzasegély helyett 60 ezüst Ft-ot kaptak.

126 A tanács többször próbálkozott, hogy beleszóljon a ferencesek életébe. 1815-ben a ferences káptalanhoz fordult, hogy évi 100 Ft fizetésért jelöljön ki egy személyt, aki „magyar és német nyelven hittant oktat a nemzeti oskolában". Ugyanebben az évben — a polgárok kérésére — a tanács a provinciálishoz fordult: hosszabbítsa meg Balogh Károly gvárdiánt a városban. 1821-ben a város adott ki igazolást Bernát atya magaviseletéről, tanúlevelet az itteni kolostorban töltött idejéről. 1834ben a város a püspöktől kérte, hogy helyeztesse el Frantsits Zsigmond gvárdiánt, „aki bátorkodott egy, a tanácsot tetemesen sértő levelet feladni". A püspök válasza szerint ez túl nagy büntetés lenne. Inkább azt javasolta, hogy a gvárdián kövesse meg a tanácsot. A tanács ebbe bele is nyugodott. 1837-ben Gotthard Vince atya és Isten igéjének hirdetője kért — elhelyezés előtt — tanúlevelet magatartásáról a várostól. Az elintézés: „Kitűnt az igehirdetésben és magaviseletében; erről bizonyságlevelet kap. Kérik viszont a káptalani helytartót, hogy nevezett a szerzetes-gyűlésig maradjon a városban, mert hirtelen távozása a népben megilletődést és botránkozást okozna."

127 Karmeliták Röviddel a felszabadulás után jelentek meg a szemlélődéssel és lelkipásztorkodással foglalkozó sarus karmeliták. Az építkezés gondolatával korán foglalkozni kezdtek; a város már 1718-ban 1500 téglát adott nekik. 1721-ben 3000 téglát kaptak a Nepomuki Szent János-kápolna építésére.

128 A templom és rendház építése 1731-ben kezdődött, amikor a város a téglaégetőt erre a célra a rendelkezésükre bocsátotta. 1744-ben a karmeliták kétszer-háromszor égettek a városi téglaégetőben, 1752-ben pedig saját kemence építésére kaptak a várostól engedélyt. A hozzávaló faanyagot, valamint a nyers téglát a város adta. Kaptak ezenfelül készpénzt, valamint a városi kőbányából követ az építkezéshez.

129 A város az építőanyagon kívül az első időktől fogva alamizsnával támogatta a karmelitákat. Ez lehetett a bor és gabonatized elengedése (mint pl. 1715-ben, 1723126 Prot. sess. 1823. márc. 10. No 393.; 1839. nov. 25. No 2275.; 1840. máj. 22—23. No 1105.; 1848. jún. 23. No 2214. 127 Prot. sess. 1815. júl. 14. No 1156.; júl. 24. No 1182.; 1821. nov. 12. No 1778.; 1834. aug. 29—30. No 1712.; 1837. febr. 13. No 356. 128 Prot. sess. 1718. aug. 7.; 1721. márc. 14.; Sulyok 1979. 159. 129 Prot. sess. 1731. aug. 7.; 1735. nov. 22.; 1744. aug. 21.; 1745. ápr. 26.; 1752. szept. 28.; Károly 1898. II. 263.; Schem. jub. 1977. 21.; Kosáry 1980. 225.