Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
5. Kultúra
mindkét évben eleget tett a kérésnek; felügyeletre Braun József városi kapitányt küldte ki. 198 Álorcás bálok tartását kezdetben tiltották; az első engedélyt Szluha Antal kapta 1803-ban. Ez a privilégium nyilván azért járt neki, mert házában helyt adott a színháznak is. 1804-ben Fasching András az Arany Szarvas és Rauch János a Fekete Sas vendéglőse hiába kérte ugyanezt. A bálengedélyt csak azzal a feltétellel kapták meg, „ha a vendégeket visszatartják attól, hogy álarcot viseljenek". Rauch erre panaszt tett a tanácsnál: előadta, hogy ő és családja már 30 éve rendez a városban bálokat és az álorcás bált Szluhának megengedték. A tanács erre az érvre megváltoztatta a korábbi döntését: a Fekete Sasban is tarthattak hetente egy-egy álarcos bált 1804 farsangján. Ettől kezdve ők ketten — felváltva — rendeztek maszkabált a városban. Volt olyan év (pl. 1810, mivel a Szluha-szálában beteg katonák voltak), amikor csak a Fekete Sasban lehetett álorcás bálon rész venni. 199 Az engedély azonban ilyen esetben is csak este 10-ig szólt. 1808-ban a lakosok panaszt tettek, hogy a különböző kocsmákban egész éjjel folyik a tánc, „ezzel a szomszédokat zavarják és kellemetlenséget okoznak". A tanács a kapitányt bízta meg: ügyeljen, hogy „tánc csak ott legyen, ahol biztos is van, de ott is csak 10-ig". A közrend fenntartása érdekében a táncba nem lehetett szablyát, botot vagy más halált okozó eszközt bevinni. 200 1815 áprilisában a városi őrök a csapszékekben ellenőrizték a muzsikát és a táncot. Éjjel fél 12-kor az Arany Pontyban sok olasz tiszt és közember mulatott, „akik a muzsikát — felszólításra sem — engedték abbahagyni, sőt a velük levő fehércselédeket erőszakkal visszatartották". Ezt még azzal tetézték, hogy az olasz káplár égő pipával járkált a helyiségben. A tanács mindezért panaszt tett a katonai parancsnokságon. 201 1821-ben Vurum József püspök kérte, hogy a tanács büntesse meg azokat a kocsmárosokat, akik Szent Mihály napján muzsikát és táncot engedtek. „Ha a büntetés nem történik meg, nemcsak ezért fordul a trónushoz, hanem a büntetlen erkölcstelenségek meggátlására." A tanács „illetődve vette tudomásul a püspök kitételét" és a kocsmárosokat két-két forintra büntette. Ugyancsak tilos volt a bálozás a város fogadalmi ünnepén, Szent Sebestyén napján, sőt már az előtte való este is. 202 A helyi iskolák igazgatója megkereste a tanácsi bálbiztosokat, hogy a bálokba iskolásgyerekeket még szüleikkel se engedjenek. Ezt erősítette meg a helytartó,98 Prot. sess. 1799. jan. 4. No9.; 1800. jan. 10. No 30. 199 Prot. sess. 1803. júl. 18. No 990.; dec 16. No 1599.; 1804. jan. 2. No 7.; jan. 5. No 26.; ápr. 13. No 490.; 1805. jan. 4. No 13.; 1810. jan. 2. No 20.; A katonaság jelenlétére való tekintettel a bálokon nemcsak tanácsi, hanem tiszti biztosok is voltak (Prot. sess. 1810. febr. 2. No 145.). 200 Prot. sess. 1808. máj. 9. No 565.; 1810. febr. 2. No 145.; A városi kapitány, mint a táncolókhoz kirendelt tanácsi biztos (ad choreas publicas magistratualiter constitutus commissarius) jelentette, hogy „a tisztek a táncnál karddal jelennek meg és azt felszólításra sem hajlandók letenni" (Prot. sess. 1811. jan. 18. No 88.). 201 Prot. sess. 1815. ápr. 17. No 653—654. 202 Prot. sess. 1821. okt. 12. No 1571.; 1823. jan. 17. No 62.
