Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
5. Kultúra
tanács 1827. évi leirata. Az idő haladásával azonban ezt nehéz volt megtartani: inkább külön gyerek- és ifjúsági bálokat rendeztek. Az első ilyenről — a Pelikánkávéházban — 1823-ból vannak adataink. 203 Az 1810-es évektől jelent meg a gróf Schmidegg Tamás házában lévő Casinokávéház bérlője is a bált rendezők között. 1814-ben a Zepfl Vilibald által rendezeti bált a tanács betiltotta, mert sem engedélyt nem kért, sem biztost nem küldtek ki. A tanács kérte a grófot, „kényszerítse a bérlőjét a rendelet megtartására." 1816-tól a Casino-kávéház is rendszeresen tartott — de csak maszka nélküli — bálokat. A jövedelem tizedrészét a szegényház kapta. 1829-ben Redl Lénárt, gróf Schmidegg bálházának bérlője kérte a szokásos engedélyt. 204 1824—1825-ben az Arany Pontyban rendszeresen tartott bálokat Reizer József bérlő. Ezeken nemcsak tanácsi biztos, hanem hajdú is részt vett. A bérlő a biztosnak minden alkalommal 1 Ft-ot, a hajdúnak 20 kr-t adott. 1834-ben a Gárdistavendégfogadó is kapott vasár- és ünnepnapi bálengedélyt. Mivel belépődíjat nem szedett, a betegek háza pénztárának egy összegben 50 Vft-ot fizetett. 205 1832-től a gróf Zichy Ödön házában levő bérlő is tartott bálokat. A tanács kegyét azzal nyerte meg, hogy évente egy-egy jótékony bált rendezett „a városi jóltevő intézetek" javára. Különben magánházban nem szívesen adott a magisztrátus bálengedélyt, még akkor sem, ha az illető a helytartótanácshoz fordult panasszal, „mert ezzel a dobzódásra és a cselédek erkölcsi megrontására adnának alkalmat". Ugyancsak nem engedélyezték a sörpincénél a nyári bálokat. 206 Ezekben az években a német kapások külön két mulatságot tartottak, ami után a betegház 4 Vft-ot kapott. Ugyanennyit fizettek a kocsisok táncmulatsága után is. A bálokból általában évente 60—80 Ft jött be a kórházi pénztárba. 1821—1823 között a Fekete Sas báljai után egy fillér sem folyt be a szegényház javára. A városi kapitány ezt azzal magyarázta, hogy „a báloknak nem volt sok jövedelmük". A város erre évi 10 Vft-ot vetett ki visszamenőleg a Fekete Sas bérlőjére. 1828-ban Halbauer József, a betegek és öregek házának pénztári gondviselője, azt is jelentette, hogy „a keze alatt levő pénztárak évek óta semmit sem kaptak a farsangi bálok után". A tanács a kapitányi hivatalt bízta meg, hogy „nyomozza ki". 207 A jelesebb bálokat a Pelikán-vendégfogadóban tartották, ezekről a tanács külön határozatot is hozott. Eszerint évente négy bált tartanak Piquenique név alatt a város csinosítására. Az ötödik jövedelmét a város és a vármegye betegháza között egyenlő arányban osztották fel. Ez utóbbit „az előkelő, förendű asszonyságok" rendezték. 1836-ban a négy táncmulatság közül az egyik álorcás volt. Mindegyiken 203 Prot. sess. 1822. jan. 1. No 57.; 1827. jún. 22. No 1093.; 1832. febr. 24. No 372. 204 Prot. sess. 1814. aug. 26. No 1254.; 1816. jan. 5. No21—22.; 1818. jan. 9. No 19—20.; 1827. jan. 5. No 29.; 1829. jan. 16. No 60. 205 Prot. sess. 1824. jan. 19. No 129.; 1825. jan. 10. No 35.; 1834. jan. 13. No 89. 206 Prot. sess. 1825. jan. 28. No 211.; 1827. dec. 10. No 1965.; 1828. jún. 13. No 1055.; 1832. jún. 22. No 1258.; 1834. jan. 10. No 59.; 1836. jan. 11. No 62.; 1837. jan. 27. No 178. 207 Prot. sess. 1806. márc. 14. No 486.; 1812. febr. 21. No 225.; 1813. ápr. 23. No 432.; 1824. jan. 12. No 39.; 1828. dec. 29. No 2133.; 1834. máj. 30. No 1072.; 1839. jan. 2. No 35.
