Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

5. Kultúra

Műkedvelő színjátszás Már fentebb, az iskolai színjátszásnál láttuk, hogy 1804-ben a helybeli ifjak több színházi előadást tartottak. 1818-ban Balog István azzal kapott színjátszási engedélyt, „ha a helybeli társaságba lépett polgárok, akik közhasznú tárgyakat játszanak, megmaradnak a szabadságban, hogy meghatározott napokon játsszanak". A műkedvelőkre a püspök is felfigyelt és felhívta a tanácsot, „tiltsa meg, hogy a színjátszó társaság a vallást és a jó erkölcsöt sértő játékokat adjon elő". A kapitányi hivatal ettől kezdve a műkedvelőknek is csak olyan darabok játszását engedélyezte, amelyek előzőleg a cenzúrán átmentek.

180 1782-ben a fehérvári zenei műkedvelők Mozart Requiemjére is vállalkoztak. A következő évben alakult színjátszó társulat pedig jótékony célt, az árvák felsegélyezését, a tűzkárosultak támogatását és Megyeri Károly síremlékének felállítását tűzte maga elé. 1843-ban a szegény gyermekek segélyezésére a társulat előadásaiból 433 Ft, 1844-ben a tűzkárosultak javára 300 Ft jött be. A tanács „megköszönte a nemes célt".

181 A város nemcsak a helybeli magyar színészeket, hanem más városok színjátszóit is támogatta. 1833-ban Abaúj vármegye kérésére adakozást rendeztek a Kassán alapított Színjátszó Társaság alapjára. 1837-ben Pest vármegye írt át a tanácshoz: kérte, hogy a város legalább egyet vegyen a pesti magyar színházat fenntartó részvénytársaság részvényeiből. A tanács az ügyet a szokásos közigazgatási útra terelte: „Ki kell kérni a választó polgárság véleményét." Ezzel az ügyet elintézettnek vették.

182 A fehérvári színészet történetírója, Kerényi Ferenc elmarasztalja a várost, amiért 1818-ban a Nemzeti Színház javára csak néhány tisztségviselő és értelmiségi polgár adakozott. Ha azonban tovább forgatjuk a jegyzőkönyvet, megtaláljuk a későbbi adatot is: 1843-ban a város — az országos felajánlás keretében — 1375 ezüst Ft-ot fizetett be. És ez már egyáltalán nem nevezhető kis összegnek.

183 Pelikán-fogadó, Szluha-szála A fehérvári színjátszás történetével szorosan összefügg a Pelikán-ház története. Először 1803-ban bukkan fel a városi tanácsülési jegyzőkönyvben, amikor Szluha Ignác alezredes testvére (Szluha Antal) nevében javasolta, hogy házat vesznek a városban és színházzá építik ki. Előrebocsátotta, hogy nem a „csavargó vándorszínészekre", hanem a pesti színjátszó társaságra gondolt. A tanács támogatta a kérést, „mivel a városban nincsenek vándorszínészek".

184 18u Prot. sess. 1804. jún. 1. No 706.; 1818. jan. 26. No 80.; febr. 23. No 271. 181 Kerényi 1979. 130.; Prot. sess. 1843. febr. 13. No 720; 1844. márc. 8. No 714. 182 Prot. sess. 1833. aug, 13. No 1574.; 1837. jún. 30. No 1297. 183 Prot. sess. 1843. márc. 30. No 1042.; Kerényi 1979. 121. 184 Prot. sess. 1803. júl. 18. No 990.