Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

1. Politikai igazgatás

TŰZVÉDELEM A tűzvédelem gyökerei, amint azt Somkuti Éva tanulmányából tudjuk, a középkorba nyúlnak vissza. így van ez a legtöbb városban, hiszen a tűznek nemcsak előnye volt, hanem igen nagy veszélyeket is hordozott. Ezért a városi önkormányzat a török alóli felszabadulás után azonnal nagy figyelmet fordított rá. Nem lehetett a tüzet födőben a szomszédba vinni; a szőlőbe kivinni; a mesgyéket porzsolni; az elővárosokban „lődözni"; az utcákon pipázni stb. A pernyét kiöntés előtt meg kellett locsolni. Nagy gondot fordítottak a kémények állapotára; ezt a kéménykaparók és az ezzel megbízott tanácsosok állandóan ellenőrizték. Ahol lehetett, ott kőkeményeket építtettek.

1 Megelőző rendszabályok A fehérvári tanács 1695-ben rendelte el, hogy minden polgár, házának elkobzása (confiscatio) mellett, a kéményét kőből építse. Két évvel később 4 Ft büntetés terhe mellett mindenki kötelessége lett, hogy éjjel-nappal vigyázzon a tűzre és a házánál vizet tartson. 1715-ben egy kézművesnek megtiltották a munkát, amíg nádtetős műhelyét zsindellyel nem fedette be.

2 1731-ben a fertálymesterek házról házra járva mondták be, hogy senki se dohányozzon az udvaron, a kertben, a szérűn és az utcán; mindenki tartson a házánál vizet és ügyeljen a tűzre. A következő évben 12 Ft büntetést helyeztek kilátásba az utcán, udvaron és istállóban való dohányzásért. 1734-ben ugyanezt ismételték meg, kibővítve 50 ütéssel. A következő évben már csökkent a büntetés mértéke: 2 Ft vagy 30 ütés lett.

3 1753-ban a város hitelbe adott téglát azoknak, akik faházuk kéményeit kőből építették át. 1756-ban — a nagy tűzveszély miatt — a Belvárosban megtiltották a fazékégetést. Az 1769-ben hozott határozat 12 Ft büntetést ígért annak, aki a szobán vagy konyhán kívül dohányzott, „mert az ilyetén képtelen cselekedetek az egész városnak kárt okozhatnak". 1775-ben négy zsellért csak akkor engedtek újonnan épült házukba beköltözni, ha kéményt is építettek hozzá.

4 A tanács 1787. évi határozata azt mutatja, hogy eredménytelen maradt a pipázás tilalma. Megállapították ugyanis, hogy a városban előfordult tüzet „egy pipa okozta, amely a szalmában tüzet fogott. A pipát egy ismeretlen idegen szívta. A fertálymesterek ezért hirdessék ki, hogy az idegeneket be kell jelenteni, pipázni pedig a konyhán és a szobán kívül nem szabad". Ezt a szabályt a tanács az idők 1 Corp. stat. IV/2. 574, 770. Szentgyörgy 1690, 1761.; Besztercebánya 1720.; V/2, 274. Szombathely 1669.; 351. Kőszeg 1700.; 173. Ruszt 1739.; Somkuti 1979. 2 Prot. sess. 1695. szept. 13.; 1715. ápr. 2.; Corp. stat. V/2. 341. Székesfehérvár 1697. 3 Prot. sess. 1731. aug. 25.; 1734. márc. 2.; 1735. máj. 7.; Corp. stat. V/2. 455, 458. Székesfehérvár 1731, 1734. 4 Corr. buch. 1753. nov.; Prot. sess. 1756. jan. 23.; 1760. aug. 4.; 1775. dec. 18.