Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

Bevezetés

jelentkezett a köztisztaság, az építésrendészet, majd a XIX. század elején a közvilágítás és megjelent a Szépítő Bizottság. A gazdasági igazgatáson belül a városokban is a mezőgazdaság dominált. A tanács beleszólt a szántóföldi munkákba, a gabonatermelésbe, a vetésforgók alkalmazásába, gondot fordított a fásításra és a nád kitermelésére. Fontos feladat volt a szőlőtermelés szervezése és a szüret idejének meghatározása. A legtöbb város saját majort tartott fenn. Az állattenyésztés elsősorban a legelő szempontjából foglalkoztatta. De jelentkezett már az állategészségügy, a vízrendezés és a lecsapolás is. A kézműipar elsősorban a céhügyeket, az árszabályozást, a különböző tilalmakat, a kontárok ellenőrzését, a mesterjog megadásával kapcsolatos vitákat, az inasok és legények ügyeit jelentette. Kis számban előfordulnak manufaktúrák, majd gyárak alapításával kapcsolatos ügyek is. A kereskedelmi ügyek a kereskedő társaságokkal, szerb, görög, török stb. kereskedőkkel való foglalkozást hozták magukkal. Külön gondot fordítottak városaink a só, a puskapor és a dohány árusítására. Mária Terézia korától kezdve megjelenik a lottóterjesztés is. Az állami és városi adó összeírását, kivetését, az adókulcs megállapítását, a mentesség és kedvezmények adását, illetve az adók behajtását a városi önkormányzat végezte. Ez az adószedő és kisegítőinek a dolga volt: külön adópénztárt tartottak fenn, amiről számadást vezettek. A XVIII. század végétől jelent meg a számvevőség, amely helyben vizsgálta a városi számadásokat. A XIX. század elejétől kezdve költségvetéssel is találkozunk. A legtöbb város bérelte a tizedet és mint városi adót vetette ki, illetve szedte be. A városi önkormányzat igen kiterjedt kulturális tevékenységet folytatott. Ide tartozott az iskolák fenntartása és ellenőrzése (iskolai biztosok, felügyelők útján), városi zenészek és énekesek alkalmazása. A XVIII. században a városokban megjelenő mutatványosoknak, komédiásoknak engedély adása, az iskolai és a műkedvelő színjátszás felügyelete. Nyilvános tánchoz, különösen álorcás bálokhoz, tanácsi engedély kellett. A kulturális ügyekhez tartozott a könyvkötés, -terjesztés és cenzúra. A városokban különböző egyletek működtek. A magisztrátus mint a kultúra mecénása is szerepelt. A XVIII—XIX. századi városok életében nagy szerepet játszott, így működésükben is nagy hangsúllyal szerepel az egyházi ügykör. A magisztrátus igyekezett jó kapcsolatot kiépíteni az egyházi felsőbbséggel. Fontos feladat volt a kegyúri jog gyakorlása, amely a plébánosállítást, javadalmazást, az egyházi épületek fenntartását jelentette. Különbözőképpen foglalkozott a tanács az egyes szerzetesrendekkel. A magisztrátus, vallási összetételének megfelelően, támogatta az egyéb vallásokat is. A jótékonyság szervezése, a szegényügy a város és az egyház közös feladata volt. A XIX. században került előtérbe az anyakönyv. Az egyházak saját pánztárakat tartottak fenn, ezeket tanácsi biztosok ellenőrizték. A tárgyalt korszakban jelent meg nagyobb súllyal az egészségügy. A város alkalmazott orvosokat, seborvosokat, bábákat, felügyelt a patikákra, létesített kórházakat, szegényházakat. Járványok esetén mindez különösen nehéz feladatot jelentett.