Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
7. Egészségügy
A városi orvosoknak ingyen kellett a kórházban dolgozniok. 1834-ben Say Ferenc főorvos és segédje felajánlották, hogy ingyen szolgálnak a kórháznál. A tanács válasza: „Eddig is ingyen kellett gyógyítaniuk a szegény betegeket. A kórházba olyan szegény betegek kerülnek, akiket a főorvosnak egyébként is fizetség nélkül kellene gyógyítania. Ezért a fenti kijelentését nem vehetik önkéntes ajánlásnak, hanem ez kötelessége." 104 A városi betegház dolgait a tanács 1834-ben határozatban szabályozta. Kórházi igazgatóságot hozott létre, amelynek a polgármester, egy tanácsos, egy becsületbeli aljegyző, az alügyész, városi orvosok, a szószóló, négy választott polgár (köztük Ybl Miklós) és egy számadó lett a tagja. A tanácsi határozat szerint az ápolási költség napi 50 kr, városi gondozottak után (ezt a város fizette) 20 kr, szolgáknak és szegényebb sorsú lakosoknak ugyancsak 20 kr volt. A vidéki betegek napi 1 Ft 15 kr-t fizettek. A tanács felszólította a céheket, hogy — az addigi gyakorlat szerint — évente adjanak ajándékot a kórháznak, a szegényebb mesterek és legények ingyen ápolására. A külön szoba, eledel és gyógyítás napi 2 Ft 30 kr-ba került. A tanács a betegek háza bevételét a bálok után fizetett taksák 6%-ával, a színjátszó és mutatványos taksákkal teljes egészükben növelte. A házaló kereskedőktől 10 Ft-ot szedtek erre a célra. 105 Az új kórházi igazgatóság rendszeresen ülésezett, a jegyzőkönyveket a városi tanács ülésén felolvasták, majd jóváhagyás után a levéltárba tették. Az igazgatóság döntött a kórházi gondnoki állás betöltéséről, a szükséges tatarozásokról. 1840-ben megszüntették azt a gyakorlatot, hogy a cselédeket évi 4 Vft-ért ápolták. Ezután ha valaki a cselédjét kórházba adta, napi 20 kr-jába került. A növekvő költségek fedezésére ettől az évtől kezdve az urbáriális jövedelmek kétharmad részét a kórháznak adták. 106 1843-ban azért vettek fel a kórházba egy torokrákban szenvedő férfit, „mivel hosszabb ideig tart a gyógyítása". Szegény lévén, a kamarási hivatal naponta 8 ezüst kr-t fizetett utána. Pest város 1846-ban javasolta, hogy egymás polgárait és lakosait a két város kórházában kölcsönösen ingyen ápolják, ha maguk nem tudnak fizetni. A fehérvári választópolgárok azonban nem kívánták vállalni az ezzel járó esetleges költségeket. A tanács ennek ellenére felhívta a figyelmüket, hogy „újból fontolják meg, mert Pest kölcsönösségi alapon akarja a fizetést. A civilisatio egyik üdvös eredménye, hogy a szenvedő emberiség ápolására intézetek hatóságilag állíttatnak elő". 107 Külön kezelték természetszerűleg az őrülteket (maniacus). Eltartásuk a vásárbíró feladata volt, aki erre külön (rendszerint gabona) ellátmányt is kapott. Az őrülteket kezdetben a városházán, a XIX. század első éveitől kezdve a • l0 * Prot. sess. 1834. máj. 23. No 1034. 105 Prot. sess. 1834. máj. 12. No 974.; 1835. dec. 28. No 2577. 106 Prot. sess. 1834. aug. 18. No 1668.; 1837. febr. 17. No 371—372.; 1840 febr. 3. No 206.; 1840. jún. 15. No 1372.; aug. 17. No 1758. 107 Prot. sess. 1843. jan. 9. No 116.; 1846. szept. 25. No 3431.
