Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

7. Egészségügy

Városaink igen korán, a XVI. században kezdtek kórházakkal foglalkozni. Sopronban 1539-ben Spitalmeister működött. Rozsnyón az elkobozott és levágott idegen állatok nyelvét a kórház kapta. Kassán az ispotálytiszt kezére adtak „minden ingó-bingó marhát", a kórház javára ő tette pénzzé. Ugyanakkor kocsmát is tarthatott. A kassai kórház konyhája még városi statútumban is szerepel.

96 A fehérvári kórház építését 1724-ben említik a jegyzőkönyvek, amikor a polgárok 130 Ft-ot és telket adtak erre a célra. A városi kórház 1739-ben esett át a tűzkeresztségen: a járvány alkalmával természetesen kicsinek bizonyult. A tanács a Budai-külvárosban és azon kívül jelölt ki több házat pestis kórháznak.

97 1762-ben a földszintes kórházat kicsinek és egészségtelennek minősítette a tanács. Ezért 2000 Ft-ért eladták és megvették Khorherr Ferenc házát (a kaszárnya mögött), amely előzőleg élelmiszerraktár volt. 1776-ban új kórház építésére 6256 Ft-ot engedélyezett a magyar kamara. A kórháznak ekkor 17000 Ft tőkéje volt (ebből 12000 Ft a városnál), de ezt csak a szegények és betegek eltartására fordíthatták. A Bürgerspital építési költségei 3962 Ft-ot tettek ki. 1799—1801-ben az épület romos volt, és a város azt mérlegelte, nem lenne-e jobb megvenni a Hiemer házat.

98 Ebből a célból 1800—1806 között bérbe adták, majd 1806-ban — összesen 4636 Ft-ért — áruba bocsátották a kórházhoz tartozó szántókat és réteket.

99 1806 járványos évében a kórházban annyi volt a halott, hogy nem tudták őket csak az udvaron elhelyezni; a tanács, deszkasátor építéséhez, faanyagot adott.

100 Az ápolás néha sokáig húzódott, mint 1827-ben Orsonits Ferenc fertálymesteré, aki lábtöréssel 230 napig nyomta a betegházi ágyat. A kezelési költség 115 Ft volt, amit a kamarási hivatal azzal fizetett ki helyette, hogy be fogja rajta hajtani.

101 Az idegen (pl. bécsi) kórházban nyert ápolás és ellátás díját a város — a kórház megkeresésére — behajtotta. A szegény betegek gyógyszerszámláját a kamarási hivatal fizette ki.

102 1833-ban az egyik helyi kocsmáros kérte, hogy „nehéz betegségben sínylődő feleségét vegyék fel a betegek házába". A tanács ezt vonakodott megtenni, „mivel a férj ép és egészséges, ezért csak úgy veszik fel az asszonyt, ha a férj napi 30 kr-t fizet érte".

103 90 Corp. stat. II/2. 131. Rozsnyó 1603.; 172, 318, 403.; Lásd még: Kassa 1624, 1698, 1728.; V/2. 65. Sopron 1539.; Petz 1929; Bereznay 1933. II. 37.; Csizmadia 1977. 16. 97 Prot. sess. 1724. febr. 22.; 1738. dec. 10.; 1739. aug. 25.; Corr. buch 1738. dec. 23. 98 Prot. sess. 1762. dec. 10.; 1799. nov. 18. No 1359.; 1801. febr. 20. No 226. HKA 527. Fasc. 26. No 108.; 1776. jan. 13. 99 Prot. sess. 1800. márc. 7. No 300.; ápr. 28. No 531.; 1806. jan. 3. No 1. 100 Prot. sess. 1806. aug. 23. No 1341. 101 Prot. sess. 1827. okt. 29. No 1743. 102 Prot. sess. 1813. dec. 6. No 1470.; 1832. júl. 6. No 1338.; 1833. aug. 2. No 1482. 103 Prot. sess. 1833. szept. 27. No 1853.