Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
1. Politikai igazgatás
Közreműködött a kapitány viszont akkor, ha magánszemélyek fogtak el szökevényt és fogdíjukat nem kapták meg. 145 1802-ben amnesztia volt a katonaszökevények számára. Ennek hírére egyes szülők megjelentek a tanács előtt és kérték távoli fiúk bevonását a közkegyelembe. Egy polgár pl. a Franciaországban megszökött és ott bujkáló fia számára kérte ezt. Az amnesztiát 1806. november 30-ig meghosszabbították, az ennek alapján jelentkezett szökevényeket a helyi katonai hatóságnak adták át. Előfordult, hogy a szökött katonáért a rokonság 40 Ft-ot tett le. 146 Nem tettek különbséget, ha valaki ellenséges fogságból szökött meg. A helytartótanács 1806. márciusi leirata szerint a tanácsnak meg kellett keresnie azokat a katonákat, akik ellenséges fogságba kerültek és onnan maguk megszöktek. Ezeket haladéktalanul az ezredükhöz küldték vissza, mint a többi szökött katonát. 147 Az 1809—1841. közötti évekből mindössze hat esetet ismerünk, amikor a város szökött katonák ellen vizsgálatot folytatott, vagy átadta őket a katonai hatóságnak. Ilyen esetben a fogbért — kedvezményként — a városi adóból vonták le. 148 Elesettek A háborúban elhalt katonák neveit a katonai hatóságok a városnak küldték meg. Ide fordultak a katonafeleségek és anyák is, tudakozódva férjük-fiúk felől. így jött meg pl. 1764-ben a Gyulai ezred bizonyítványa egy káplár elestéről. A tanács szó szerint bemásolta a jegyzőkönyvbe. Az elhalt katonáknál talált — főleg erődítési — térképeket a haditanácshoz, az archívum militaréba kellett beküldeni. 149 Különösen megnőtt az érdeklődő rokonok száma 1792 után. Sokan évekig nem hallottak katonafiukról. 1795-ben pl. több feleség a kapitányhoz fordult, mire a tanács az Esterházy Antal ezredet kereste meg levélben, hogy az illetők élnek-e még. Ugyanezt tette 1802-ben a jegyzői hivatal. 150 1798-tól kezdve időnként kapott a tanács értesítést az elesettekről a különböző ezredektől. A neveket a kapitány közölte az érintett családtagokkal. De jöhetett az értesítés egyénenként is. 1821-ben pl. a helytartótanács több, a francia háborúban meghalt katona halotti levelét küldte meg a városnak azzal, hogy — mivel a születési hely nagyon hiányosan volt feltüntetve — próbálja azokat azonosítani. 151 145 Prot. sess. 1792. nov. 30. No 1589.; 1796. márc. 11. No 401.; 1804. nov. 16. No 1356. 146 Prot. sess. 1802. febr. 8. No 275.; 1806. máj. 9. No 778.; 1807. ápr. 13. No 494.; nov. 3. No 1273. 147 Prot. sess. 1806. márc. 14. No 483. 148 Prot. sess. jún. 26. No 868—869.; 1814. szept. 5. No 1296.; 1820. jún. 9. No 1035.; 1841. jún. 4. No 1362.; Prot. jud. 1811. márc. 20. No 243.; 1814. júl. 22. No 433. 149 Prot. sess. 1764. febr. 18.; 1778. ápr. 3. 150 Prot. sess. 1792.febr. 24. No. 241.; 1795. márc. 20. No 356.; 1802. jún. 4. No 890.; 1806. ápr. 18. No 661.; 1816. nov. 9. No 1963. 151 Prot. sess. 1798. okt. 5. No 1168.; 1802. nov. 19. No 1512.; 1821. febr. 16. No 296. 3* 35