Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

1. Politikai igazgatás

A családtagok a tanácstól kérhettek bizonyítványt elesett fiukról-férjükről. Ennek rendszerint örökösödési indoka volt.

152 A vagyontalan katonák feleségeire, özvegyeire, árváira a nyomor várt. Az alamizsna, amit a várostól kaptak, a fennmaradáshoz is kevés volt. Még azok jártak jól, akiknek szállást adtak a katonai depositoriumban, mert ezzel napi 2 kr (vagy ennek megfelelő kenyér) járt. A többiek rendszertelenül kaptak egy-egy forintot vagy adójukat elengedték. A város éppen ezért igyekezett nőtleneket állítani katonának, hogy a családtagokkal ne kelljen bajlódnia.

153 Élelmezési hivatal 1688-ban jelent meg a városban Hochburg Miklós Jenő győri élelmezési biztos. Ezzel kezdetét vette — ha változott formában is — az egész 1848-ig fennálló élelmezési (gabona, Domus Annonaria) hivatal működése. Ez azt jelentette, hogy Székesfehérvár hadellátási központ lett, amire földrajzi fekvése mindenképpen predesztinálta. Hochburggal fentebb már találkoztunk, amikor 1693-ban a város mellé állt a katonasággal folytatott vitában.

154 1702-ben Haas Henrik, 1712-től Püchler János Mihály, 1716-tól Winckler János Kristóf, 1721-ben Frühewirth élelmezési tisztről, szállítási biztosról olvashatunk (Püchler mellett).

155 Ezt követően sokáig nem említik a források az élelmezési tisztet. 1778-ban Hiltl Farkas, 1780—1783 között Winther János, 1786-ban Lichtenauer (Genserer segédtiszttel) vezeti a hivatalt. 1788-ban érkezett a városba Volkmann János élelmezési igazgató, aki 1800-ban adta csak át helyét Wanderer Károlynak. Ő még 1805-ben a városban volt. Mellette dolgozott Kukla „számvető", aki külön irodát tartott. 1809-ben Strasser Jenő, 1812-ben Funk a katonai élelmezési praefectus.

156 A császári élelmezési hivatal sokrétű feladatot látott el: gabonát vásárolt: gyűjtött be a hadsereg részére. Felügyelete alatt pékség is működött, amely elsősorban a katonaságot látta el, de szükség (háború vagy éhínség) esetén a polgári lakosság is számíthatott rá. A tisztek a hivatalt mindig leltárral vették át; ezt — pro notitia et directione — a bécsi Kriegsbuchhalterey kapta. A felhasznált élelmiszerekről havonta számadás (Proviant Extract) készült.

157 152 Prot. sess. 1803. febr. 14. No 266.; 1806. márc. 10. No 446. 153 Prot. sess. 1788. máj. 23. No 792.; 1801. máj. 5. No 598.; 1814. jún. 17. No 911. 154 Jenéi 1968. 180.; Fallenbüchl 1979. 28.; OL E 281. Ber. u. Sehr. Székesfehérvár 1693. jan. 6. 155 Prot. sess. 1702. dec. 22.; 1716. júl. 22.; 1721. febr. 22.; HKA Hoffinanz Ungarn. Prot. E. 1712. aug. 27.; 572. 1724. máj. 17. 156 Prot. sess. 1786. febr. 13. No 431.; jún. 12. No 876.; 1788. máj. 16. No 755.; 1789. máj. 22. No 647.; 1791. febr. 7. No 148.; 1800. okt. 13. No 1182.; 1805. nov. 29. No 1669.; nov. 30. No 1690.; 1809. jún. 15. No 851.; 1812. szept. 4. No 1137. 157 HKA Hoffinanz Ungarn. Prot. E. 1712. aug. 27.; szept. 27. Prot. sess. 1743. márc. 15.; 1744. szept. 13.; A Rákóczi-szabadságharc idején Khorherr Kristóf császári élelmezési raktáros a polgároknak is süttetett kenyeret. (Prot. sess. 1727. júl. 1.)