Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

1. Politikai igazgatás

1816-ban az agg katonák és a kegydíjat élvezők 100 Ft-os fizetését 150 Ft-ra emelték. Az erről szóló leveleket a tartományi biztos a városon keresztül juttatta el hozzájuk. A nyugdíjazott katonatisztek egy részét közvetlenül a városi hadiadópénztárból fizették. Ezt az összeget beszámították a város adójába.

140 Előfordult, hogy a kiszolgált katonák adóját törölték, mint pl. 1827-ben Német Mihály 6 Ft-ját. Minden esetben törölték viszont azok adóját, akik „a városért katonáskodtak". Ha azonban maga helyett — pénzért — mást állított, nem élvezhette a kedvezményt. Felvették az öregek házába 1835-ben azt az elbocsátott katonát, akit a város fogadott fel és 16 évig becsületesen és jól szolgált. Mindez azonban csak a város által állított katonákra vonatkozott, vagy olyanokra, akiket a rendszeres katonaállítás (1821) előtt megfogtak és életfogytig kellett volna katonáskodniuk, de tehetetlenségük miatt elbocsátották őket.

141 1819-ben érkezett meg a helytartótanács leirata: „Azok az emberek, akik a Waterlooi ütközetben megsebesültek, vagy az ott elhaltak özvegyei és árvái, az angol nemzettől, az összegyűjtött pénzből, részesülhetnek." A tanács ezt közhírré tette, „hátha valaki jelentkezik". Ilyenről egyről tudunk: tíz évvel később Pápai János kérte, hogy mivel ő a lipcsei csatában megsebesült és munkára alkalmatlan (erről városi orvosi bizonyítványa volt), segélyt kapjon a városi szegényháztól. A tanács a kérést méltányolta: hetente kapott alamizsnát az illetékes biztostól.

142 Szökött katonák Szökött katona elfogásáért jutalom járt. 1737-ben a helytartótanács ezt egy aranyban állapította meg. A tanácsnak jelentenie kellett, hogy időről időre mennyit fogott el. 1749-ben a díj 12 Ft volt. Aki viszont elrejtette, 1000 Ft-ot fizetett, jószágát elkobozták és még a koldulástól is eltiltották.

143 Ennek ellenére nem beszélhetünk nagy számú elfogott katonaszökevényről. 1742-ben egy, a város részéről kiállított szökött katonát a tanács börtönbe vetett, de az onnan megszökött. Újból kézre került és 12 botot vertek rá. 1790-ben a városi satrapa kísért egy szökevényt az ezredéhez; az átadáskor kapott nyugtát a tanács „biztonság okáért" az akták közé helyezte.

144 A körözött, szökött katonák nevét és leírását a városi kapitány kapta meg, aki „kereste, de seholsem találta" szöveggel jelzett vissza a helytartótanácsnak. • 140 Prot. sess. 1797. okt. 2. No 1165.; 1816. febr. 19. No 298.; 1829. jan. 9. No 32. 141 Prot. sess. 1827. aug. 27. No 1466.; 1829. jan. 30. No 180.; 1835. febr. 13. No 334.; 1884. nov. 29. No 4449. 142 Prot. sess. 1819. jan. 18. No 88.; 1829. márc. 16. No 428. 143 Prot. sess. 1737. jan. 22.; Acta pol. etjur. 1749. 1749. júl. 8. No 103.; Corp. stat. IV/2. 837. Kecskemét 1800.; V/2. 512. Kőszeg 1749. 144 Prot. jud. 1742. jan. 27.; Prot. sess. 1790. okt. 4. No 947.