Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

6. Egyházi ügyek

De ünnepi misét mondtak az uralkodó születésnapján, mint 1835-ben, vagy nevenapján, mint 1837-ben. Ez utóbbi évben azonban a helytartótanács rendeletben szabályozta, hogy „a névnap ünneplése egyedül csak az isteni ájtatosságra szorítkozzék".

189 Nem maradt el a könyörgés a háborúk győztes kimeneteléért. Először 1744-ben miséztek „a királyi fegyverek, az egyesült keresztény hatalmak győzelméért". Május 4-én délután négy órakor harangoztak, erre mindenkinek térden állva öt Miatyánkot és Ave Máriát kellett elmondania (ez a katonaságra is vonatkozott). 1809-ben könyörgő mise volt a háború sikeres kimeneteléért, 1814-ben Te Deum az újonnan megnyert ütközetek alkalmából. A várost ez alkalommal kivilágították.

190 Vannak egészen különleges, a pápa által elrendelt ünnepek. Ilyen pl. az 1824-ben meghirdetett közjubileum, amelyre a Rómába utazók útlevelet kaptak. „Az átutazók ellenőrzése tekintetében a rendelkezéseket szigorúan be kell tartani" — írta a helytartótanács.

191 1826-ban jubileumi ájtatosságsorozat volt a mohácsi vész évfordulója alkalmából. Május 26-án Puretits Ignác plébános személyesen jelentette be a tanácsülés előtt a június 4-én kezdődő ájtatosságokat. A fehérvári prépost a jubileumról szóló könyvecskével ajándékozta meg a magisztrátust. Augusztus 28— 29-én ünnepi ájtatosságot, majd a jubileum végén, novemberben hálaadó körmenetet tartottak. Az utolsó héten minden közmulatságot megtiltottak.

192 'M-J; Remeték A remetéknek a városokban hagyományuk volt: 1722-ben a pozsonyi Kálvária hegy remetéjéről olvashatunk, aki idejét imádkozással töltötte. Győrben 1736-ban a városban kéregetett egy remete. A székesfehérvári városi jegyzőkönyvekben 1742-ben említik először Tőke György remetét, akit az esztergomi érsek és a helyi prior is támogatott. A Szent Donát-kápolna mellett saját költségén hajlékot állított és alamizsnagyűjtésből tartotta fenn magát. A helyet a bíró és a kamarás szemlélte meg. Magaviseletével azonban bajok voltak: 1753-ban a város elrendelte, hogy „a remete hordja el magát a szőlőhegyről, a remeteház és a templom kulcsait a városházán adja le, mivel az egész város az istentelen excessusairól beszél". Tőke György azonban nem fogadta el a tanács határozatát; 1754-ben az új remetével együtt még mindig a szőlőhegyen volt.

193 A következő remete, 1753-tól, Horváth György harmadrendi ferences barát volt, akit a tanács azzal a feltétellel „vett fel" remetének, hogy, jól viselje magát". 1756189 Prot. sess. 1835. febr. 9. No 281.; 1837. máj. 16. No 1012. 190 Prot. sess. 1744. máj. 4.; 1809. máj. 3. No 665.; 1814. ápr. 19. No 638. 191 Prot. sess. 1824. dec. 27. No 1935. 192 Prot. sess. 1826. máj. 26. No 824.; aug. 28. No 1291.; nov. 17. 1709. 193 Prot. jud. 1736. jan. 24.; Prot. sess. 1742. jún. 5.; 1753. szept. 6.; HKA Hoffinanz Ungarn. 1722. júl. 12.