Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
6. Egyházi ügyek
ban szerepel egy újabb remete, Fráter György, aki a várostól 2 Ft alamizsnát kapott. 1761 -ben Horváth György barát újabb nyolc évre remeteengedélyt kapott a várostól, évi 4 Ft alamizsnával. 1764-ben még hallunk róla. 194 1776-ban már új remetét, Vendelt vették fel a Donát-kápolna mellé, aki évente a szőlőhegyen a csőszöknek 10 misét mondott. Ezért a kamarás külön fizetett neki. Azonban részeges és kötekedő volt, úgyhogy őt sem tűrték sokáig. 1779-ben — püspöki határozatra — eltávolították az egyházmegyéből is. 195 1780-tól — most már püspöki engedéllyel — új remete volt a szőlőhegyen: Malakovszki Arsen, korábban a komáromi Kálvária-hegy remetéje. Ebből az alkalomból a püspök szabályzatot készített, amiben rögzítette a remete napirendjét, aszkétikus gyakorlatait és lelkipásztori feladatát. 1782 márciusában jött a helytartótanács leirata: „a remeték szűnjenek meg, kivéve azokat, akik egyházi szolgálatot látnak el." Ugyanebben az évben a tanács a remetevagyont leltározta és jelentette, hogy „a remete már nem működik". 196 A szekularizált remete szőlőjét 15 Ft-ért áruba bocsátották, a nála talált pénzt és ruhákat a városházán helyezték el. Az összeg egy részét a Donát kápolna javítására fordították. A remete különben megmaradt a hegyen: évi 60 Ft-ért a szőlősgazdák alkalmazták; a szőlőhegyi kápolnát igazgatta és harangozott haláláig. A Remetepince mint helynév azonban túlélte; 1837-ben bukkan fel pl. egy haszonbérbe adással kapcsolatban. 197 Jótékonyság, alamizsna A város kötelességének tartotta, hogy a rászorulókat alamizsnával lássa el. 1714ben pl. Wasch Lőrinc 4 Ft-ot kapott, „mert szegény és háza sokáig elhagyva állt". 1728-ban Schön Jakabot hetenként 50 d alamizsnával támogatták, kis gyermeke ellátására. 1733-ban Tulkai György „nyomorára való tekintettel" évi 8 Ft-ot kapott házbérre és fára. 1737-ben egy asszonynak „templomi szolgálataiért" 2 Ftot adtak. 198 Ezt a célt szolgálta a szegények perselye, amelyet mindig a plébános jelenlétében nyitottak ki. A benne talált pénzt jegyzékbe vették. Wailand Ferenc plébános a házak megáldásáért szedett pénzt (1791-ben pl. 47 Ft-ot) a városi szegényháznak adta. De felhívta a plébános a tanács figyelmét, hogyha valaki alamizsnára szorult; különösen ha özvegyről és árvákról volt szó. 199 194 Prot. sess. 1753. dec. 14.; 1756. nov. 4.; 1761. ápr. 7.; 1764. szept. 22.; Corr. buch. 1754. jan. 2.; 1761. ápr. 3. 195 Prot. sess. 1776. jan. 2.; Schern, jub. 1977. 67. 196 Prot. sess. 1780. nov. 13.; 1782. márc. 11.; Corr. buch. 1782. ápr. 5.; Schern, jub. 1977. 67. 197 Prot. sess. 1783. máj. 16.; 1795. jan. 28.; 1837. dec. 4. No 2359. 198 Prot. sess. 1714. jún. 1.; 1728. máj. 14.; 1733. dec. 11. 1737. máj. 17.; Ruszton mindenki kolduspénzt fizetett. A fiatal gazdákat bevezették az alamizsnakönyvbe (Corp. stat. V/2.249,258, Ruszt 1658, 1663.). 199 Prot. sess. 1786. aug. 11. No 32.; 1790. jan. 25. No 132.; 1791. jan. 5. No 20.
