Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

1. Politikai igazgatás

Szabadságolt katonák, invalidusok A szabadságolt katonákat a magisztrátus szemmel tartotta, magaviseletükről ezredüknek jelentett. Ezt tette 1780-ban pl. egy, a báró Preysach ezredből való gránátossal, aki „szabadsága idején jól viselte magát". A tanács javasolta: vezényeljék a városba, hogy gazdaságát folytathassa. Előfordult, hogy a szabadságolt katona maga kérte a bizonyítványt magaviseletéről.

133 A szabadságolt katonáknak a várostól tartózkodási engedélyt kellett kérni ök, amit rossz magaviselet — főleg korhelykedés — miatt meg is vonhattak tőlük. Ez azt jelenthette, hogy az ezredükhöz rendelték őket vissza. Jött úgy is katona a városba, hogy a helytartótanács hívta fel rá a figyelmet: „Szemmel kell tartani."

134 A városban tartózkodó szabadságolt katonákat időnként a kaszárnyába hívták, ahol jegyzékbe vették őket, illetve a korábbi listákat ellenőrizték. Az elhaltak halotti levelét az illetékes ezrednek küldték meg.

135 Az állandó nyilvántartás célja az volt, hogy szükség esetén gyorsan visszatérjenek egységükhöz. 1792-ben pl. a herceg Ferdinánd gyalogezred és az Erdődy ezred összes szabadságolt katonáit visszahívták csapataikhoz. A katonákat az erre kijelölt tanácsi biztos értesítette a fertálymestereken keresztül. 1803-ban az Olaszországból szabadságolt katonáknak nem oda, hanem ezredük hazai állomáshelyére kellett bevonulniok. így a Nádasdy ezred Bártfára, az Antal herceg ezred Szegedre, a Vukasovits ezred Győrbe, a Kray ezred Fehérvárra, a Julién ezred Aradra vonult be.

136 A tanács — igen ritkán — közbenjárt helybeli katonafiúk szabadságolásáért. Ezt tette pl. 1802-ben vagy 1826-ban. Ez utóbbi esetben egy városi hajdú fiának kértek szabadságot a Homburg ezredtől.

137 A helytartótanács már 1764-ben elrendelte, hogy a városi szolgálatba való felvételnél előnyben kell részesíteni az invalidusokat, katonaviselteket. Ezt II. József is szorgalmazta. 1817-ben újabb helytartótanácsi leirat hívta fel a városokat, hogy „hajdúkat, huszárokat és egyéb szolgákat az alkalmas agg katonák közül válasszanak". Ennek ellenére a kiszolgált katonákat nem szívesen látták a városi szolgálatban.

138 A városba jött, elbocsátott katonáktól a tanács minden esetben elbocsátólevelet követelt. A városban időző invalidusokat időnként felülvizsgálatra hívták össze. 1786-ban pl. ebből a célból Pestre kellett menniök. A letelepedésnél előnyben részesültek azok, akiknek rokonaik bizonyítványban vállalták: életük végéig gondoskodni fognak róluk.

139 133 Prot. sess. 1780. márc. 31.; 1796. júl. 4. No 942. 134 Prot. sess. 1825. szept. 12. No 1431.; 1826. ápr. 10. No 500.; 1829. jún. 15. No 944. 135 Prot. sess. 1802. aug. 21. No 1159.; 1829. febr. 27. No 341.; 1791. febr. 11. No 167. 136 Prot. sess. 1792. febr. 3. No 140.; jún. 25. No 856.; 1803. jún. 24. No 903. 137 Prot. sess. 1802. jún. 25. No 971.; 1826. aug. 18. No 1250. 138 Prot. sess. 1764. ápr. 6.; 1817. nov. 4. No 1608. 139 Prot. sess. 1771. febr. 14.; 1786. okt. 20. No 245.; 1800. okt. 13. No 1187—1190. 3 Kállay István 33