Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

6. Egyházi ügyek

ban, 1725-ben, 1736-ban), a hadi- és háziadó elengedése (1741—1743, 1779, ez együtt évi 6-8 Ft-ot jelentett), vagy 4-6 mérő gabona (1723, 1725, 1736), 12 mérő gabona (1772, 1766, 1772), két nyilas kaszáló Bárándon (1766, 1767, 1772) vagy egy-két boglya széna (pl. 1752, 1795, 1796).

130 A karmelitáknak majorjuk is volt. 1787-ben egy ahhoz tartozó telket el akartak adni. A tanács ennek nem látta akadályát, „szabadon megtehetik".

131 Az 1788. évi uralkodói rendelet a karmeliták létszámát „örök időkre" — a jezsuitákhoz hasonlóan — 21 szerzetesben és két laikusban szabta meg. A karmelita templomot II. József feleslegesnek tartotta: „A Belvárosban sok négy templom."

132 Ennek ellenére a rendet II. József nem oszlatta fel. 1798-ban maguk kérték ezt, mivel elszegényedtek, kiöregedtek, utánpótlásuk nem volt. Utolsó ténykedésük: tiltakoztak a városnál, amiért a templom melletti keresztet — a kaszárnyakút építése miatt — el kellett mozdítani. A tanács a priort „a közérdekre figyelmeztette".

133 A feloszlást követően a rendházat elérte az a sors, amelyet még 1786-ban a tanács szánt neki: katonai kórház lett. 1800-ban nemcsak hazai katonákat, hanem beteg francia hadifoglyokat ápoltak a falai között. A helyzeten nem sokat változtatott, hogy a püspök, József nádor támogatásával, megkapta az épületet az 1802-ben megnyílt szeminárium részére. Milasin püspök 1810-ben szerezte vissza az épületet.

134 Osner Ferenc, a feloszlatott karmelita konvent priorja a városban maradt, mint a német nemzet prédikátora. 1800-ban sem a várostól, sem a „német nemzettől" nem kapott fizetést. 1801-ben Hiemer Ignác a karmeliták tornyában levő — ősei által alapított — harangokat a külvárosi templomnak adományozta.

135 1833-ban volt szó a szeminárium kertjének a megvételéről, amellyel a város a piac területét akarta növelni. Ennek előzményei 100 évvel korábbra nyúlnak vissza, amikor 1732-ben a karmeliták azzal a feltétellel kapták meg a mellettük fekvő ún. Spittal-épületet, hogy két elhagyott szőlőskertet a városnak adnak, évente két misét és egy ünnepi misét mondanak, egy magyar atyát is alkalmaznak a kolostorban. 1734-ben a karmeliták a kertjük falán kívül, a bástyával szemben levő, 10 láb széles teret követelték.

136 130 Prot. sess. 1715. okt. 7.; 1723. dec. 23.; 1725. nov. 6. 1736. nov. 2.; 1743. okt. 13.; 1742. nov. 3.; 1743. okt. 29.; 1752. jún. 17.; 1766. jún. 16.; 1767. jún. 22.; 1772. jún. 15.; 1779. okt. 8.; 1795. júl. 24. No 874.; 1796. júl. 6. No 969. 131 Prot. sess. 1777. szept. 15.; 1787. márc. 2. No 166. 132 Prot. sess. 1788. ápr. 11. No 575. 133 Prot. sess. 1796. okt. 17. No 1374.; Sulyok 1979. 159. 134 Prot. sess. 1786. jún. 16. No 890.; 1800. ápr. 18. No 481.; ápr. 28. 528.; Fitz 1966. 130.; Schern, jub. 1977. 77. 135 Prot. sess. 1800. júl. 28. No 901.; 1801. jan. 16. No 80.; febr. 27. No 267. 136 Prot. sess. 1732. ápr. 22.; 1734. okt. 12.; 1833. márc. 11. No 491.; márc. 29—30. No 615.