Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
6. Egyházi ügyek
felelte, hogy ha a város 15 napon belül nem fogadja el a 3000 Ft-os díjat, akkor a bérletet árverés útján idegennek adja. A város két tanácsost, a szószólót és a kamarást küldte a káptalanhoz. Átadták a város levelét és a (város szerint jogos) 1600 Ft-os díjat. Ez utóbbit azonban a káptalan nevében eljáró Nagy Boldizsár lector nem vette át. A küldöttség is dolgavégezetlenül tért vissza a városházára. A pénz a kamarásnál maradt, hogy kéznél legyen, ha a káptalan mégis 15 napon belül hajlandó lenne átvenni. 22 A város, „hogy a katedrális templom iránti hűségét és szeretetét megmutathassa", az 1600 Ft-ot újból felajánlotta a káptalannak a templom fenntartási költségeire anélkül, hogy „abból a város jogaira nézve bármilyen magyarázatot vonnának le. Ez a per kérdésében semmi csorbulást sem jelent". 23 A város panaszára a megye megtekintette a káptalant. A válasz: a város 1600 Ftos ajánlatát nem fogadják el. Megegyeztek Meszlényi Ferenc és Ignác urakkal, hogy ők 3000 Ft-ot fizetnek a dézsmabérletért. A városi főügyész erre megintette a Meszlényieket, hogy „el ne vállalják a bérletet, mert a tanács az alkukötés teljesítését hatalommal is kész meggátolni". Hogy a város határozatának nagyobb súlyt adjanak, a városi kapitány erőhatalommal kezdte behajtani a tízedet Simonyi Pál kanonok szérűjéről, valamint megintették Nagy Pál prépostot, Nagy Boldizsár és Fridetzky Ferenc kanonokot, hogy a dézsmát a városnak fizessék meg. 24 A káptalan erre a magyar királyi kancelláriához fordult. Ennek 1817. szeptember 5-i (11072. sz.) leirata a tanácstól „kinyilatkoztatást és a tettek okainak magyarázatát" kérte a dézsma szabad árendálásba adásáról. A tanács azzal válaszolt, hogy több évre visszamenőleg megvizsgáltatta a kamarási és az egyházi számadásokat, hogy mennyit költött a belvárosi plébániatemplom fenntartására, elsősorban a két torony felemelésére és a nagyobb javításokra. A kancellária méltányolta a város érveit, és 1817. december 12-i dátummal „elutasította a káptalant azon keresetétől, hogy a dézsma bérletét szabad árendálásba tegyék vissza". 25 1818 márciusában Andrássy Antal városi bíró javasolta: a város keresse meg gróf Cziráky Antalt, a kamara másodelnökét, hogy bírja rá a káptalant a peren kívüli egyezségre. A gróf, mint a város szomszédja, szívesen vállalta el a közbenjárást. Ez azonban nem sok eredménnyel járt, mivel csaknem a fentiekkel egy időben a káptalan keresetet nyújtott be a város ellen Jankóvics József másodalispánnál. A bíró és a főjegyző azonnal tiszteletüket tették a másodalispánnál, a város ügyét kegyességébe ajánlva. A város 1818-ban is többször megkísérelte a korábbi 1600 Ftos díj átadását a káptalannak, de az az átvételt — megyei intés ellenére is — minden alkalommal megtagadta. A város azzal felelt, hogy Meszlényi Ferenc és Ignác 22 Prot. sess. 1817. jan. 28. No 185.; 1817. febr. 23. No 315.; febr. 21. No 294.; márc. 3. No 375. 23 Prot. sess. 1817. júl. 7. No 1036. 24 Prot. sess. 1817. júl. 12. No 1055.; júl. 23. No 1153.; júl. 28. No 1159. 25 Prot. sess. 1817. szept. 2. No 1394.; szept. 22. No 1440.; dec. 27. No 1855.
