Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
6. Egyházi ügyek
Sopronban az elöljárók jogarukkal a kézben vonultak át a templomba. Kassán a község, mielőtt a tanácsot választotta, a szent sacramentumok felvételére az Úrasztalához járult. Ugyanezt tették az új szószóló megválasztásakor. A statútum — némi túlzással — a városi tanácsosok isteni elhivatottságáról beszél: „Isten ő szent felsége a magisztrátusokat nevezi a világ világosságának, kiket így int: a ti kezeitekből repetálni fogom az ő lelküket és az ő vérüket. Ezért a templomban a por be ne fogja a tanács székeit; járjanak templomba, processiókra, legyen gondjuk a céhekre kivetett viaszgyertya-büntetések behajtására." 4 A többi szabad királyi városhoz hasonlóan Székesfehérvár is a legrégibb időktől fogva gyakorolta a kegyúri jogot. Kegyúrként fungált a török hódoltság megszűnésének első percétől kezdve, amit az 1703. évi kiváltságlevél is megállapít, amikor a tanácsot feljogosítja a kánonjog szerinti törvényes jövedelmekkel és terhekkel, plébános nevezésére. Ebben az esetben a kegyúri adomány (dos) és a hívek laudabilis consuetudoja (párbér) úgy folyt össze (mivel a hívek összessége volt a kegyúr), hogy a lelkészeket ellátásban is részesítették. Ez — inkább a szokásjog alapján — azt jelentette, hogy a város fedezte az épületfenntartáson kívül a lelkészek személyi jövedelmeit is. E városban fel sem merült, hogy a kegyúri jogokat csak katolikus tanácsosok gyakorolhatják, mivel a tanács csakis katolikus vallásúakból állt. 5 Kapcsolat az egyházi /elsőbbséggel A tiszta katolikus magisztrátus azonban nem jelentett garanciát az egyházi felsőbbséggel való súrlódások ellen. A fehérvári tanács pl. évtizedes vitát folytatott a préposttal, aki 1714-ben városi házakat foglalt el, épületei után nem akart porciót és beszállásolási pénzt fizetni; 1725-ben már 343 Ft-tal tartozott (1709-ig visszamenőleg). A prépost csak 1736-ban fizetett az 1709—1736. évi porció és a várostól kapott téglák fejében, de csak 200 Ft-ot. Állandó vitára adott okot, hogy a prépost a háza és a bástya közötti városi telket mint a sajátját használta. 6 Lényegesen jobb volt a tanács kapcsolata a város szülöttjével, a Mária Terézia által 1777-ben alapított új egyházmegye püspökével, Sélyei Nagy Ignáccal. Apja, Nagy János, több éven keresztül tanácsosi és bírói hivatalt viselt a városban, szoros kapcsolatban állott az egyházi körökkel. 1738-ban ő segítette elő, hogy a prépost 725 Ft-ért egy polgári házát és pincéjét a városnak adta el. A püspökség alapításával nőtt a város jelentősége, hiszen most már nemcsak vármegyei, hanem egyházi központ is lett. Ezen nem változtatott az egyházmegye viszonylag kis terjedelme és szerény javadalmazása sem. (Egy későbbi, 1813. évi bécsi kamarai 4 Corp. stat. II/2. 220. Kassa 1692.; V/2. 191. Sopron 1639. 5 Csizmadia 1937. 24, 44-^15. 112.; Kállay 1974. 159. 6 Prot. sess. 1714. ápr. 10—12.; 1723.; jan. 15.; 1746. dec. 15.; 1786. júl. 24. No 1054.; Acta pol. et jur. 1725. No 26. 1725. márc. 24.
